Futópálya

Tárgy: Futópálya Szomb. Jún. 01, 2013 11:16 am

Egy hely a futás szerelmeseinek, ahol akár még egy akadálypályán is kipróbálhatják magukat a szerencsések. Van rész a kisebb körök, és a nagyobb távok kedvelőinek is. Itt szokták felmérni a helyből távol, és az egyéb ugráshoz köthető feladatokat, amikhez külön homokos rész is található az esetleges nagyobb becsapódások miatt.

Tárgy: Re: Futópálya Csüt. Jún. 06, 2013 7:32 pm

Viszonylag gyorsan végeztem a motyóim kipakolásával ami annyiból állt, hogy kiválasztottam egy szekrényt és a ruháim nagy részét egyszerűen beöntöttem oda… Hát igen… sosem a rendszeretetemről voltam híres. Személyes holmijaim nem igazán voltak leszámítva a ruhákat ugye amik speciális tűzálló anyagból készültek a képességeim miatt. Nem mondanám, hogy a világ legkényelmesebb ruházata de meg lehet szokni. A portás azt mondta pihenjek de ehhez nekem nem fűlött a fogam helyette inkább gondosan bezártam a szobám… vagy legalábbis azt hiszem… mindegy sok értékes holmit amúgy sem találni ott. Elindultam hát felfedezni az iskolát, kíváncsi voltam, hogy néz ki. Konkrét úti célom nem volt csak mentem a nagyvilágba és az étkező és pár tantermen kívül felfedeztem még egy könyvtárat is majd valahogy kikeveredtem az udvarra, vagyis egész pontosan a futó pályára. Így első ránézésre sokkal nagyobbnak tűnt annál a helynél mint ahol eddig éltem, vagyis ha nem is nagyobb itt nagyobb a szabadság, nem mondja meg senki merre tartsak és nincsenek őrökkel védett vagy hermetikusan elzárt termek és ajtók ráadásul eléggé nagy volt a nyüzsgés is. A futópályán pl. egy csapat lány épp bemelegített, sőt egy kisseb csapat épp százméteres versenyfutásra készültek.
- Hali! Beszállhatok én is? – Lépek oda az éppen futókhoz.
- Persze, miért is ne? Ez amúgy is amolyan gyakorló féleség bárki nyugodtan beszállhat, akit érdekel. – Feleli az egyik idősebb lány.
- Remek! – Állok szinte azonnal rajthoz az egyik legszélső sávban. Rajtam kívül még négyen voltak versenyzők a versenyt pedig az a lány indította akivel az imént beszéltem.
- Felkészülni…. –Kezdett neki a csaj. – Vigyázz… - Az izmaim itt megfeszültek a lábaimból pedig aprócska lángnyelvecskék csaptak ki, izgatottan néztem előre csak a cél egyenest tartva szem előtt. – Rajt! – Amint a lány hangja felcsendült a talpaimból egy robbanásszerű hang kíséretében lángnyelvek csaptak elő pár pillanatra robbanómotorként használva a rajthoz tetemes előnyre szert téve a mutatványnak köszönhetően.
- Kapcsoljunk rá! – Parancsolok rá saját magamra és abban a pillanatban már hátra is nyújtottam a kezem tenyereimet a föld felé irányítva ahonnan újabb lángcsóvák törtek elő gyújtórakétaként megnövelve a sebességem és rekord idő alatt beérve ezzel a célba és amint a lábam áthaladta a célvonalat próbáltam fékezni aminek köszönhetően még legalább egy fél métert csúsztam a salakon.
-Hohó, király vagyok! – Emeltem az ökleim diadalittasan a magasba majd onnan hangos nevetéssel kisérve csípőre tettem a kezem. – Sokat kell még gyúrnotok, hogy felérjetek hozzám. – Kiabálom a többi futónak.

Tárgy: Re: Futópálya Pént. Jún. 07, 2013 6:24 am

Egy árnyékot adó kis facsoport alól nézte végig a történteket. Eredetileg másmilyen okból jött ide, az esemény azonban valamennyi közelben levő diák figyelmét odavonzotta, így az övét is. Pedig mindössze a szabadban bemelegítést végző gimnasztika klubosokat jött megnézni, így tett általában mióta először jutott eszébe csatlakozni. A végső elhatározás ellenben sosem érkezett el, egész más volt elképzelni, mint odamenni hozzájuk és megkérdezni, hogyan is kell jelentkezni. Csak hogy, a visszautasítás lehetősége és a tagok ellenszenve visszatartották, olyan dolgokat nem tudott kezelni. Szemtől-szembe ugyan képes volt kiölni valakiből a rosszindulatot, de az nem volt valódi és egészen más célja volt, így mint eszköz ki lett válogatva szegényes repertoárjából. Nem volt mit tenni az ügyben.
Most viszont itt volt ez a dolog, a zajos és látványos esemény, mely vegyes érzelmeket váltott ki a közelben levőkből. Egy fiú ugyanis messze megelőzte a lányokat, akikkel együtt futott, s ehhez különleges képességet használt. Hallott néhány megjegyzést, volt aki csak mosolygott a dolgon, míg volt aki "csalónak" nevezte. Persze, a legtöbben meg maradtak az "új srác" jelzővel, bárhogy is, nem ismerhette még az itteni dolgokat, talán ekkora lelkesedéssel az ő és hozzá hasonlók testnevelés csoportjaikba válogatják majd át? Talán.
Ez és ehhez hasonló gondolatokkal teli álmodozásából egy másodéves lány ébresztette fel, aki éppen ugyanazon feltevést fejtegette tovább társainak, amolyan "akkor majd ő fog nagyot nézni" stílusban. Úgy tűnt, vele most nem igazán foglalkoztak, ami azért sokkal kellemesebb érzés volt, mintha elkerülték volna. Talán az iskolai egyenruha tette, melyben könnyebb volt elvegyülni az átlag között, még ha jelenleg az itt kint levők többsége tornaruhát viselt. De vége volt aztán, nem tűnt úgy, hogy bármiféle botrány kerekedett volna ki az egészből. Így ő is visszatért teendőjéhez, körbejáratva tekintetét, a korábban megfigyelt lánycsapatot keresve. Aztán kellett csak ráébrednie, hogy időközben elvonultak, valószínűleg a tornaterembe. Úgy tűnt, nem volt már itt több keresnivalója.

Tárgy: Re: Futópálya Pént. Jún. 07, 2013 7:45 am

Egy gyors győzelmi táncot lejtve a versenytársaimat kezdtem el figyelni, akik lemerevedtek a táv körülbelül felénél.
- Hé, attól még nem kell feladni mert veszítettek azért lehetne nagyobb önbizalmatok, nem kell ennyire mellre szívni a vereséget! – Kiabálom oda neki hangos nevetéssel vegyítve. – He…? – A vigyor hamar lefagyott az arcomról és átcsapott csodálkozóba mikor azt veszem észre, hogy a lány aki a versenyt indította rohamos tempóval szalad felém.
- Naaaa… Így kell ezt csin…
- Te hülye! – A lány egyszerűen belém fojtotta a szót azzal, hogy egy hatalmasat rásóz a fejem búbjára.
- Auch… Szemét! Ezt meg miért kaptam? – Vetek egy dühös pillantást a lányra.
- Még kérdezed? Mi a fene volt ez amit az előbb csináltál? – Ordítja le a fejem.
- Versenyfutás? – Kérdezek vissza gúnyos hangnemben.
- A frászkarikát volt az! Csak, hogy tudd! Az ilyen képességhasználatok csalásnak számítanak és nem mellesleg tilos is! Aaaaargh… nézd meg, felperzselted a pálya egy részét! – Mutat arra a szakaszra ahol én futottam.
- Egy kis salak és már rendben is van. Probléma megoldva. – Vonom meg a vállam mire a lány rám lemondóan rám ordít.
- Nem ez a lényeg!
- Ha annyira nagy baj akkor majd rendbe hozom. – Ajánlom, fel mire a lány csak legyint.
- Áh… annyira nem vészes azért, de legközelebb figyelj oda, sokan nem tolerálják az efféle megmozdulásokat. – Mondja némileg nyugisabb hangon.
- Rendben, értettem. – Nyugtázom és meg érintem a lány vállát és egy széles vigyorral nézek rá. – Akkor mi lenne ha újra próbálnám? – Kérdem tőle mire ő csak bólint.
- Legyen. – Feleli és szépen vissza ballagtunk a pálya elejére ahol ismét rajthoz álltam és a lövés eldördülte után most anélkül indultam, hogy bármiféle csalást is használtam ehelyett viszont hangosan ordítani kezdtem.
- Whoooooo… - A kiabálás segít, hogy kicsikarjam minden erőmet.
- Ez nem komplett! – A lány csupán megcsóválta a fejét és nézte mit produkálok.
- Gyerünk! Gyerünk! GYERÜNK! – Kiabálom torkom szakadtából és még a szemem is összecsukom csupán a futásra koncentrálva és már csak a cél egyenesben nyitom ki és pillantok hátra, hogy miféle eredményt értem el. – Wáháhá! Megint első vagyok! – Ugrok, fel a magasba majd belebokszolok a levegőbe örömömben és azzal a lendülettel hanyatt is dobom magam és szapora légzéssel társítva letörlöm az izzadságot a homlokomról.
- Uh… így kétszer egymás után már igen csak fárasztó a száz méter. – Lihegem hangosan miközben kisvártatva a már jól ismert lány áll meg fölöttem.
- Ez már szép volt! Van tehetséged az atlétikához, nem szeretnél csatlakozni a klubunkhoz? – Kérdezi majd a karját nyújtja felém, hogy felsegítsen. Tud ám egész aranyos is lenni.
- Nem tehetség kell ehhez csupán elhatározás. – Felelem vigyorogva még mindig csordultig tele büszkeséggel. – És nem nagyon érdekel az efféle dolog, időtöltésnek nem rossz és, hogy időnként karban tartsam a testem de komolyabban nem akarok ezzel foglalkozni. – Mondtam de már el is indultam egy általam kiszemelt fa irányába
- Azért ha meggondolnád, magad keress fel! – Kiabálta utánam a lány amire csak intettem egyet.
- Úgy lesz! – De belül tudtam, hogy ez nem fog megtörténni legalábbis a közeljövőben nem. Kissé fáradt léptekkel vánszorogtam oda a kiszemelt fához ahol csak később vettem észre, hogy már valaki letelepedett. Már nem volt kedvem másik fához menni és ennek elég nagy a törzse így levágódtam a fa a lánytól balra eső törzséhez.
- Ember ez a sok futás tényleg lefárasztott! – Sóhajtok egy nagyot és az ég elé emelem a fejem miközben behunyom a szemeimet.

Tárgy: Re: Futópálya Pént. Jún. 07, 2013 8:51 am

Az eset lezárultával és a cseverésző téma megtárgyaltával, a vele szomszédban ácsorgó lányok közül végre kapott néhány pillantást ő is. Ugyan nem érzett ellenszenvet, a közömbösség ennek ellenére pesszimizmust váltott ki belőle, nem ismerték egymást és mivel nem szólították meg, így zavarónak érezte volna, ha ő teszi meg helyettük. Emiatt és persze figyelmének tárgyai távozta okán, maga is inkább vissza szeretett volna menni a kollégiumi kis szobája magányába. Azonban kezdeti kilátásoktól eltérően, a pályán mégis kitört egy kétszemélyes csetepaté. Ő is terelődött az árral, tekintetét a hangok irányába fordította.
Noha már vizuális észrevétel nélkül is volt elképzelése a hangok tulajdonosairól, a fiú volt az és egy némiképp talán jogosan dühös futólány, aki nem hagyta annyiban az iménti virtuózkodást. Akaratlanul is elképzelte magát olyan lánynak, mint amilyen ő volt: hangos, könnyen hergelhető és aztán lágyuló, talán egyfajta tsundere. De hamar megfeledkezett róla, a gondolat túlzottan is idegen volt ahhoz, hogy komolyan is vegye, s túllépjen egyszerű képzelgést. Nem mellesleg, a csapat egy újabb száz méter mellett határozott, ezúttal puszta fizikai kondícióra hagyva a verseny végkifejletét. Ismét ő nyert a fiú, habár így elgondolkodott azon, hogy előtte vajon miért használta képességeit, ha egyébként is győzött volna nélkülük is. No persze, ő talán szintén lefuthatta volna az itt jelenlevőket, bár a mérkőzés lévén egészen más kategóriába tartozott, nem sokat ért volna. Ők ott emberek voltak, nem az erősebbik, úgynevezett álmatlan fajtából, így egy ragadozó játszva megelőzhette volna őket, feltéve ha nem hagyta magát felmelegedni a napon. Ez már csak így volt rendjén.
S valóban, ennek a gondolata végre ráébresztette arra, hogy még itt az árnyékban is viszonylagosan meleg volt, ő pedig emiatt lassan kezdett testhőmérsékletet nyerni. Ezen felismerés már elegendő volt ahhoz, hogy kissé talán ösztönösen is, de hasson környezetére. Így csakhamar körbevette egy fagypont közeli légtakaró, mely alig látható lecsapódó párás derengést okozott körülötte. Kellemesnek érezte a változást, mondhatni megkönnyebbült annyira, hogy feltűnjön a mellette elcsörtető fiú is, aki a következő pillanatokban már az egyik fatörzs tövébe ereszkedett le, nyilvánvalóan magában beszélve mindeközben. Ő persze rápillantott a futóbajnokra, kicsit talán frusztráltan is, még ha ezt nem mutatta is ki. Valóban, eljött az idő végérvényesen döntést hozni: menjen, vagy ne menjen még?

Tárgy: Re: Futópálya Pént. Jún. 07, 2013 1:02 pm

Ahogy ott ücsörögtem a fa árnyékának hűsítő tövében az izmaim elernyedtek és legszívesebben lehunytam volna a szemem és egy jó aludtam volna. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a gondolataim elárasszák a fejem képekkel, képzelgésekkel, eseményekkel, miközben hagyom, hogy a lágy szellő kissé lehűtse a testem, persze csak átvitt értelemben, elvégre tűz elcementál féleség vagyok, nem lehet melegem, inkább csak a hirtelen bekövetkezett kimerültséget hivatott enyhíteni de a hűvös szellőt ettől független még érezte a testem olyannyira, hogy már egész hideggé vált dermesztően hideggé. A fogai vacogni, a testem pedig remegni kezdett. Ne hogy már ennyire lehűtsön az árnyék mikor az előbb még nem fáztam ennyire.
- Mi a fene van már! – Kiáltok fel hangosan és az előttem itt pihengető lány irányába fordulok. A fa betakart így nem láttam milyen pózban van mivel a fa törzse akadályozta a kilátást de mikor kikukucskáltam a fedezék mögül egy egészen más látvány fogadott mint amire számítottam. Azt vártam, hogy a lány arcával fogok farkasszemet nézni mivel ő is hozzám hasonlóan ücsörög ehelyett egy combbal találtam szembe vagyis annál épp egy picivel följebb… egészen más fertályon találtam magam.
- Szééép! – Nyújtom meg kissé a szavaimat majd felnézek a lányra, eleinte csak pislogok majd megfogom a combját (ha van csupasz pont rajta ha nincs akkor a kezét) de gyorsan el is engedem és hevesen rázni kezdem a kezem mint mikor megégeti az ember és körülbelül olyan hangon is kiáltok fel majd hirtelen felpattanok.
- Wááááááá! Tudtam, hogy te játszod itt a frizsidert! – Mutatok rá a lányra ijedt és egyben felháborodott arccal. – Engem épp az előbb szúrtak le, hogy nem használhatom, az erőm akkor te miért teszed, he?

Tárgy: Re: Futópálya Pént. Jún. 07, 2013 2:34 pm

Ahogy a továbbiakon töprengett, ismét hallotta a fiú hangját, amint panaszos megjegyzést tett valamire, felé fordulva azonban kiderült, hogy addigra már a fatörzs másik oldalán lehetett. Aztán egy sikolyt hallott a pályák felől, így figyelme oda terelődött. Nem is vette észre, hogy az időközben előkecmergett futó a fehérneműjével folytatott ismerkedést, így következő lépése meglepetésként érte. Ő ugyebár az iskolai ruháját viselte, s mivel a harisnya nem tartozott repertoárjába, a fiú gond nélkül megtapinthatta bőrét a combján. Felszisszent, s talán épp az ő visszavonulásával egy időben ugrott maga is odébb, sokkal inkább annak váratlansága, mintsem átlagnál talán melegebb érintése miatt.
Szembe kerültek egymással, hiszen természetes reakció volt az elhúzódáson kívül, hogy "támadója" felé fordulva várta ki az eseménysorozat következő lépését, melyek azonban tett helyett szavak voltak. Talán kicsit eltúlozta pesszimista hozzáállását, noha annyira azért nem, hogy vaktában valamilyen természetes ellentámadást hajtson végre, például egy rúgást. A nála idősebb fiú így is elég meglepettnek, talán még kissé ijednek is tűnt, felesleges lett volna fellépni ellene bármi módon, úgyis elég zavarosnak hangzottak a szavai. Talán éppen ezért értette is félre őket olyan könnyen, ujjait összekulcsolta és eltakarta ajkait, úgy tűnt, ma mégis belé kötött valaki megint.
- Én nem játszottam... - mondta halkan, komor hangon, összevonva szemöldökeit - Ezért nem csalhattam, Senpai játszott és csalt is... nem zavarok tovább.
Röviden összefoglalta válaszát, s valóban, lépett egyet hátrafelé, enyhén meghajolt majd meg is fordult és elindult a pálya mellett a Kollégium irányába, nem akart igazán ma vitatkozni senkivel.

Tárgy: Re: Futópálya Kedd Jún. 11, 2013 9:13 am

A combjai jég hidegek voltak én pedig eleve sokkal érzékenyebb voltam a hidegre, olyan érzésem volt mikor megfogtam a lányt mintha ha egy jégszobrot tapiztam volna le. Azt hittem majd a lány kiabálni kezd velem vagy még ennél is rosszabb reakciót váltok ki belőle, valahogy jobban vonzom a heves vérmérsékletű lányokat ő viszont a testével megegyező módon ezt elég hűvösen kezelte. A kis csaj hamar megunt engem, le csalózott a kis pimasz majd meghajolt és otthagyott.
-Chö…A képességeim kihasználása nem számít csalásnak. – Jegyzem meg keserű szájízzel de ennél tovább nem megyek ha csak a lány maga nem kíván hozzáfűzni valamit. Megfordultam és a pálya többi részét kezdtem el vizsgálni. Talán akad valami már érdekes dolog is a futókon kívül. Az „intézményben” ahol felnőttem gyakran jártam le az edzőterembe bokszolni, talán itt is van erre lehetőség, esetleg a foci az ami még leköthet. Emlékszem egyszer úgy játszottunk, hogy mindenki szabadon használhatta a képességét, vicces volt.
-Hmm… vajon most mihez kezdjek? – Kérdem magamtól. A hideg levegő még mindig nem nagyon akart felszállni a lány távoztával sem így muszáj leszek én arrébb libbenni.

Tárgy: Re: Futópálya Szer. Jún. 26, 2013 5:40 pm

Akatsuki és Yurara

Jó szokásomhoz híven most is egy teli pakolt hátizsákkal járkáltam. Természetesen nem tankönyvekkel meg ilyesmivel volt tele, abból csak a minimumot hoztam. Az alap felszerelésemhez tartozott két teljes ebéd, három tízórai adag, egy kisebb halom nassolni való, és természetesen két termosznyi tea, hogy legyen valami folyadék is. Ezt épp most pakoltam be a szekrényembe, kicsit fájó szívvel váltam meg tőle, de hát ez van, tesióra lesz. Egyik jóért le kell mondani a másikról. Nah, majd óra után bepótlom a nassolást, úgy is farkaséhes leszek, ha felpörgetem magamat, márpedig mire jó egy testnevelésóra, ha nem arra, hogy az egészet végig fussam, és gyúrjam. Szépen fel is sorakoztunk, és kimentünk a futópályához, már azon gondolkoztam a rajtvonalhoz állításkor, hogy hány kört verjek az osztályom leggyorsabbikára. Vajon két menne? Mindenesetre nyújtás-nyújtás, a bemelegítés is hozzátartozik a teljesítményem maximumára viteléhez. Ekkor pillantok meg egy lánykát az egyik fa alatt álldogálni. Lassítok egy kicsit és figyelem, ahogy pásztázza a környéket. Egyelőre nem vette észre, hogy én épp őt figyelem, de nem is baj. Az iskolánk egyenruháját viselte, de fiatalabbnak látszott. Azonban ami megfogott, az a kinézete, és az, hogy meglehetősen csinos a korához képest. Beszélek én itt korához képestről, mikor én sem lehetek sokkal idősebb. Túl sok regényt olvastam mostanság. Nem lehettem benne száz százalékig biztos, de bizonyos ismereteim azért vannak, sőt tapasztalatom is. Így jó eséllyel van igazam, ha azt gondolom, hogy ő egy hódémon. Idő közben reflexből cselekedtem, mikor rajthoz állítottak minket, nem is figyeltem a tanárra. Aztán elindította a futást. Én megindultam tettem két lépést, majd egy kicsit erőltetetten bicegek még kettőt, a tanárhoz fordulok.
-Itetete, Sensei! Úgy tűnik tegnap meghúztam a lábamat edzésen. A mai napot passzolnám, ha lehet.
A srácok kicsit megkönnyebbültek, hogy az osztály felelős hiperaktíva ezúttal nem nyúzza őket. A tanár nem tudta mire vélni, hisz ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy az én pontos kilétem „álmatlan”, egy örökmozgó, aki nem mellesleg a harcművész klub tagja, és imád rohangálni, meg edzeni. Mindenesetre egyáltalán nem aggódhat az edzettségem miatt, mivel biztosra veszi, hogy sokszorosan pótlom be a dolgot. Annyit mond még, hogy ne hagyjam el a tanóra területét. Nem is terveztem. Mikor visszapillantok veszem észre, hogy a külső két-három sávban senki sem fut. Még a klubos csajok, akik most tartanak edzést is inkább kerülgetik a srácokat. Egy újabb jel arra, hogy valószínűleg helyes a sejtésem. Mikor hátat fordít a tanár, akkor rákapcsolok, és a gyorsabbikból termek az öltözőben. Kikapom a hátizsákom, s az automata felé veszem az irányt. Elég meleg egy délután van, és valami alap csak kell, ha már odamegyek hozzá beszélgetni, akkor valahogy meg kell „törni a jeget”, hihi ezt a szófordulatot. Jobb, ha nem lövöm le élőben... A hűtött részből egy jeges teát veszek, s visszarohangálok az ajtóig. Ugyanis feles energiám annyi van, mint... mint mindig, szóval sok. Csak a hitelesség kedvéért nem sietek a lány felé, noh, meg, ha észrevesz, akkor sem akarom megijeszteni azzal, hogy feléje rohan egy srác. Ha felfigyelt rám, akkor köszönök neki, ha nem, akkor csak azután, hogy megálltam nem messze mellette.
-Szia! Gondoltam eléggé meleged lehet itt, tessék, légy a vendégem.- Nyújtom át neki a jeges teát. Bár alaptalan egy megjegyzés volt, mert ahogy érzem rendesen hűti a környéket. -Harapnivalót kérsz valamit?
Kérdezem, miközben pakolászok ki a táskából. Van itt minden, Tamagoyaki, chips, takoyaki (bár már alig langyos), dinnyés kenyér, meg úgy a fél büfé készlet, kicsit túlozva, hisz csak egy hátizsáknyi kaja van. Noh, meg az elmaradhatatlan termosz, hisz ilyen hőmérsékleten elfér a forró tea. Igazából egyelőre nem akarok többet fecsegni, mert nem ismerem még annyira, hogy tudjam mennyire kell fokozatosan ismerkedni vele. A csajok általában furán gondolkodnak. Hódémont meg aztán tényleg ritkán látok, és legutóbb akivel közelebbi kapcsolatba kerültem, nos az tényleg közeli volt, csak sajnos rövid is, és azóta se hallottam róla. Érdeklődően figyelem a reakcióját, s próbálom nem megijeszteni. A népség többségével ellentétben én kedvelem a faját, csak ezt ő nem feltétlenül sejtheti.
-Nem ülsz le te is?
Kérdezem azért még meg, és ha odanéz, akkor magam mellett kínálom hellyel. Amennyiben nem szándékszik leülni, és el sem zavartam, akkor töltök magamnak teát, és felkelek, majd nekidőlök a fának, úgy, hogy feléje fordulva csodálhassa..akarom mondani szembe legyek vele.

Tárgy: Re: Futópálya Szer. Jún. 26, 2013 7:51 pm

Hétköznapi rutinnak számított. Iskolai órái után kijött a pályákhoz, megvárta a gimnasztika klubos évfolyamtársait, megnézte a bemelegítésüket, majd mikor távoztak, ő visszament a kollégiumi szobájába. A mai nap is így alakult eleinte, mindössze az előző néhányhoz képest lehetett melegebbnek nevezni, habár... ez éppen elég zavaró dolog volt önmagában is. Ezért sem habozott ügyelni a környezetre, behúzódott hát kedvelt fái árnyékába a futópálya szélén, s bármiféle problémába való ütközés nélkül, lehűtötte a levegőt. Nem egyszer jegyezte magának, hogy sokkal kellemesebb lenne a tél és egy kisebb hóvihar kirobbantása, de ilyen melegben ilyesmihez nem volt elegendő erőtartaléka, hacsak... olyasvalami, amit egész egyszerűen nem tehetett meg, különben csupán bajt hozna magára.
Végül, mint már utalva is volt, a napi rutin egy idő után megszakadt, ugyanis a gimnasztikás csoport felhagyott a bemelegítéssel, s helyette elszéledt mások között, akik éppen az utolsó órájukon vehettek éppen részt. Talán kicsit megszeppent, hogy olyan könnyen odamentek másokhoz pusztán beszélgetni, hozzá nagy ritkán jött oda valaki, ma is csupán egy új lány, akit társai gyorsan el is vonszoltak onnan, egyértelmű hogy miért. De ennek már jó fél órája lehetett, a környék zajos és a diákok elfoglaltak a maguk dolgaival. Már többször is gondolt rá, hogy elmenjen, hiszen úgysem fog odamenni a lányokhoz, hogy elmondja, csatlakozni szeretne. Azonban mégis, szokása szerint várt, s nem akart elmenni amíg ők is itt voltak a pályákon.
Az fordult meg éppen meg benne, hogy vajon a haja nem e volt túl hosszú, mikor egy fiún akadt meg a szeme, aki lassan az ő figyelőhelye felé közeledett. Akaratlanul is eszébe jutott az a másik fiú, aki néhány nappal korábban elcaplatott mellette, s váltottak néhány zavaros szót... igen, nem igazán sikerült megérteniük egymást, noha határozottan jobban alakult, mint a legtöbb beszélgetés: akkor ugyanis ő volt az, ki faképnél hagyta a másikat és nem fordítva, mint mondjuk az a lány, akinek segíteni akart a kollégium folyosóján. És éppenséggel ez volt a legkülönösebb, hogy mikor elméjén átfutott az élmény, azzal kellett szembesülnie, hogy az odaérkező fiú egy palack jeges teát nyújtott felé, egy csokor szó mellett. Igen... annak a lánynak éppen a Miyako-chantól kapott teát akarta odaadni, mikor is szó nélkül köddé vált, miközben alig fél percre hátat fordított neki. Megszokta ugyan... de nem esett igazán jól.
- Én... - akadt el mondata elején, meghajlás közben, ami azért nem volt kifejezett szokása, ha nagy ritkán beszélt valakivel, de az igen, mint most is, hogy összekulcsolta ujjait és eltakarta ajkait - elnézést Senpai, nem iszom ilyesmit...
Igen, ezúttal nem kezébe sem vette, hiszen most jobban figyelt és így látta is előbb, hogy mi volt az. Talán éppen az emlékek frissítése végett, vagy csupán mert figyelmesebb volt a múltkorinál. Zavarban érezte magát, s ezt főleg az váltotta ki benne, hogy az idősebb fiú már étellel is kínálta. Nos... ez váratlan volt, ha nem is fordulat.
- Elnézést... - válaszolta, de nem fejtette ki jobban, egyszerűen megrázta a fejét.
Vajon itt volt az idő ismét, hogy távozzon? A lányok még mindig elvegyülten cseverésztek, eszük ágában sem volt, hogy egyenlőre befejezzék a bemelegítést, vagyis... hogy újból elkezdjék. Így hát maradt, lassan járatva tekintetét a mellette kutakodó fiú és a pályákon ácsorgó lányok között.

Tárgy: Re: Futópálya Csüt. Jún. 27, 2013 9:44 am

Kicsit borsózik a bőröm a hirtelen hideg hatására, de elviselhetőnek tűnik. Nos a hideg üdítőt elutasította, eléggé félénk egy módon, de nem is tudom mit várhattam. Úgy tűnik valóban alsóbb éves. A bocsánatra, csak legyintek, és mosolygok. Az ételt sem kívánta, hm, azt már tudom, hogy vért isznak, de akkor talán már egyáltalán nem is. Mondjuk saját, és ő érdekében ezzel most inkább nem is kínálom, noh, meg csak úgy valaki idegennek nem osztogatnám el. A táskámat kicsit csalódottan rakom le, bár igyekszem ezt nem kimutatni. Az üdítőt elpakolom, és mivel társalogni evés közben nehézkes lenne, főleg, hogy úgy tűnik nem akar leülni sem, így hát hanyagolom, s csak a termoszból öntök magamnak. A fának dőlve talán még picit élvezem is ezt a nosztalgikus hideget. Még, ha azt is mondják, hogy baromság, szerintem akkor is sokkal lágyabb, pontosabban másabb ez a fajta lehűlt levegő. Kortyolok egy kicsit a teámból, s élvezem ahogy kellemesen melegít egy picit.
-Hogy-hogy ilyenkor itt vagy?
Érdeklődöm a miértről mely a meleg délutánon kihoz egy hódémont a szabadba. Bár egy sejtésem van, ahogy figyelem, nah, meg más nem nagyon jut eszembe, pontosabban talán nem is nagyon van. Nem rohant el azonnal, de eléggé megszeppentnek láttam. Talán a folyamatos diszkrimináció az, ami miatt talán nem tudja hova soroljon be, ha egyáltalán megfordult a fejébe, hogy foglalkozzon velem. Ha még mindig nem tűnt el, akkor idejét érzem, hogy egy kis bemutatkozással próbálkozzak. Talán az hoz egy kicsit jobb eredményt.
-Öhm, én Hasegawa Akatsuki vagyok, örvendek. Téged hogy hívnak?
Hmm, most mondjuk gondolkozhatok azon is, hogy vajon milyen jelzővel illethetném, hisz alsóbb éves, közvetlen is szeretnék lenni, de nem tapintatlan, vagy modortalan. Hmm, majd a csengése alapján melyik hangzik jobban. Lassan fogyasztom a teámat, egyáltalán nem sietek vele. Nassolni, enni, jobban szeretnék, de valahogy most nem úgy érzem azt majd később lesz alkalmam.

Tárgy: Re: Futópálya Csüt. Jún. 27, 2013 10:29 am

Nem volt a hely kifejezetten a béke szigetének hívható, csak a zaj és a túl sokféle lény, melyek felverték itt a vizet. Ő mégis kijött, dolga volt itt és... tulajdonképpen azon kívül semmi más. A fiú rákérdezett, mint aki talán furcsállta volna az ő helyzetét, de vajon miért, ha ez igaz volt? Valami zavarta a kérdésben, de nem igazán tudta kitalálni, hogy mi lehetett az.
- Mert mások is. - válaszolta.
Maga is meglepődött, hogy egyenes válasz helyett ködösített igazságot mondott. Hiszen tényleg azért volt itt, mert a klubfoglalkozásra bemelegítő évfolyamtársai is, a válaszát viszont egy lerázásképpen is fel lehetett fogni, egy amolyan undok reakcióként, még ha sem tekintete, sem pedig hangja nem árulkodott ilyesmiről, elvégre... elvégre nem faragatlanságból tette, csupán... talán óvatosságból? Talán, az idő viszont nem az ő oldalán állt, hisz a fiú nem hagyott fel a kérdésekkel, még ha amazok izzasztóak nem is voltak... csak... ez mindössze egy kitalált név volt, nem esett kifejezetten jól, hogy be kellett mutatkoznia, bár máskor kevésbé volt ilyen feszült emiatt.
- Hanagoori Yurara... - mondta, most is halkan, talán ki kellene deríteni, mit is akarhat tőle valaki, akár csak a múltkor - Segíthetek, Senpai...?

Tárgy: Re: Futópálya Szomb. Jún. 29, 2013 12:35 pm

Egyenes, bár kissé fagyos választ adott. Valahogy olyan érzést adott, hogy nem nagyon kedvel, de azért ennyi miatt nem adhatom fel, végül is azért jöttem ide, hogy ennek az ellenkezőjét okozzam. Ahogy nemrég láthattam nem kap valami meleg fogadtatást másoktól, s a faja miatti tartózkodás szinte mindenkiben ellenszenvet szül, még mielőtt akár csak egy kicsit is megismerhetnék. Persze a fagyos külső rejthet hideg érzelmeket, és bájosságát megcáfolhatja ridegsége. Ezt azonban közel sem hiszem, hogy olyan hamar meg lehetne érteni, főleg egy lánynál. Lőjön fejbe valaki, ha egyszer megértem a nőket. A kiskapu amit most megragadtam pedig nem volt más, mint az előítélet előítéletet szül mondásféleség, már ha létezik ilyen, ha nem akkor majd mostantól fog. A következő kérdés is eljött, no meg előtte a saját válaszom rá. Meg kell vallani kicsit furcsa számomra ez a már szájeltakarós szégyenlős, avagy túlzottan visszafogott stílus. Bár nem tisztem, hogy ilyenben hibát találjak, hisz a magam módján én is meglehetősen „furcsa” vagyok. Hanagoori-chan, Yurara-chan, hmm ez jól hangzik, bár, ha egyből le chanozom ráadásul a keresztnevén, az talán túlzottan tolakodó lehet, ezt meg ugyebár nem akarom. Yurara-san, hmmm, még mindig keresztnév, talán ezt először hanyagolni kellene, de még is csak alsóbb éves, Hanagoori-chan-san, pff, kezdek elmenni a vicc felé, most komolyan...Hmm, majd alkotom úgy a mondataimat, hogy kihagyom belőle a megszólítást, talán nem fogja sértésnek venni, ha jól csinálom.
-Hmm...- Gondolkozok egy pillanatra, hogy hogyan is kellene válaszolnom, vagy, hogy egyáltalán mit is. -Őszintén szólva azért jöttem ide, hogy beszélgessek egy picit. Úgy láttam egyedül vagy, és hát még nem volt alkalmam társalogni egy Yukionnával sem. Bár igaz, hogy Yura..öhm bocsánat, Hanagoori-san(?) a második akivel találkozom.
Azt hiszem ez a megfelelő szó, bár sosem voltam biztos ebben, de mégsem hódémonoz-hatom szembe, inkább néz ki egy angyalkának. A hóangyal meg már foglalt valami másra, meg talán viccnek is értelmezné, amit szeretnék elkerülni, mivel egyáltalán nem áll szándékomban viccet űzni belőle. Az viszont már kérdéses volt, hogy mivel is kellene folytatnom. Ám a gondolataimat a beinduló jobb lábam akasztotta meg. Ahogy forgattam a gondolataim meg szavaim szép lassan alattomosan elindult, s mostanra már vagy 300 as fordulatszámon pörgött. A teám még félig tele, s fázni sem fázom, bár meg kell hagyni meglehetősen hűvös van. Ezt mondjuk lehet nem ártana tudatni vele, hogy nem miatta jár a lábam ilyen őrült tempóban. Sőt! Ez talán még egy újabb téma bedobására is jó.
-Áh, izé bocsi a lábam miatt, így a többieket nézve valahogy meghatványozódott a kilométerhiányom, szóval meglehetősen túlteng bennem most egy picit az energia, de majd később leadom. Szóval ne is figyelj rá.
Kíváncsian várom, hogy mit fog lépni, remélem nem fog lelépni. Hehh, micsoda szófordulat, bár jogos a feltevés, mert már az elején is eléggé távolságtartó volt.

Tárgy: Re: Futópálya Kedd Júl. 02, 2013 10:21 am

Beszélgetni? Új diák lehetett, talán még barátja sem volt, aki lebeszélhette volna arról, hogy vele közösködjön. Minden esetre egyenlőre hallgatott és figyelt, volt valami elég furcsa a tekintetében, amit mondott pedig még inkább össze próbálta zavarni, valószínűleg nem szándékosan. Hogy ő volt a második, akivel találkozott? Ez bonyolított a dolgokon, hiszen ha vele nem beszélgetett, az más kérdést vetett fel, s hogy róla is nyilvánvalóan kijelentette, amit tudni vélt... nehéz volt ezt elképzelni, talán bosszúra szomjazott? Ellenszenvesen viszont nem viselkedett, ami az ő tartásán is könnyített kissé, de a meleg nem sokat segített, nem kevés erejébe telt, hogy távol tartsa magától. Hát még a fiú esetleges céljai...
- Talán, akkor futnia kellene, Senpai? - kérdezte végül, halkan - Nem igazán van, amit mesélhetnék önnek. Talán jobb is volna így?
Be kellett vallania, hogy most ő próbált valamiképp távolságot tenni kettejük közé. Általában igyekezett lassan közelebb kerülni némelyekhez, de őt inkább lebeszélni szerette volna: kérdés volt, mi motiválhatta és utalásainak hála, inkább tartani kezdett tőle. Próbálta jobban megfigyelni, még a szemébe is belenézett néhány pillanatra, de...
- Miért akar egyáltalán beszélni velem? Velem nem szoktak gyakran beszélgetni, talán jobb, ha elkerül és annak mások is örülnének...

Tárgy: Re: Futópálya Csüt. Júl. 04, 2013 3:29 pm

Csak-csak nem sikerült enyhíteni a légköri nyomáson, mely ránk, hm, talán pontosabb, hogy rá telepedett. Én felhőtlenül elcsevegtem volna vele, de úgy tűnik nem olyan könnyű megtörni a jeget. Szó-mi-szó látok egy apró érdeklődő fényt a szemében, de lehet, hogy csak látni akarom. A tanács, hogy talán futnom kellene meglehetősen ésszerű, hisz amúgy is csak kamuztam azt a könnyű sérülést. Ez utáni mondat kicsit lehangolt, viszont ezt kimutatni se volt időm, mivel rögtön utána értetlenség ült rá az érzelmeimre. „Talán jobb is volna így?” Néhány másodpercnyi gondolkodás után már sejtettem mire fel ez, de valahogy váratlan volt. Gondolataim pörögtek, mint ahogy a nyelvem is szokott, meg a lábam, de most valahogy inkább csak hallgattam őt. Nem kívántam rontani az amúgy is pengeélen táncolónak tűnő helyzetemen. És megérkezett a várva várt mondat, vagyis legalább az érdeklődés egy apró formáját mutatta, kíváncsi volt, hogy miért is akarok vele beszélni. Ez már több, mint a semmi. Talán nem is volt olyan rossz ez a belépő, mint az gondolni kezdtem. Nos a többit viszont már nem hagyhattam szó nélkül, mellesleg illik válaszolni is néha napján.
-Talán igen, talán nem lenne jobb.
Válaszoltam az első kérdésére, mely nem költői volt, legalábbis remélem.
-Hm, a miért. Nos, amiért úgy általában szokás beszélgetni, hogy megismerkedjek veled. Az, hogy mit szoktak a többiek apró helyet foglal el az én érdeklődési körömben. Lehet néhány ismerősöm ezt tényleg nem fogja „jó szemmel” nézni, de ez a legkevésbé sem érdekel. Azt a néhány barátomat aki van, meg nem fogja eltaszítani tőlem valami ostoba faji gyűlölet, maximum rám hagyja a dolgot, és nem fog odajönni, mikor ott vagy. Nos ami meg engem illet, a véleményemből már talán kiderült, hogy egyáltalán nem érzek ellenszenvet a fajod iránt.
Tartok egy kis hatásszünetet, hogy ne terheljem le egyszerre a sok dologgal, ami ömlik belőlem. Ez alatt a kis idő alatt meg is fontolom, hogy inkább hagyom is, és majd máskor folytatom az ismerkedési próbálkozást.
-Nos, ha érdekel, akkor majd legközelebb talán mesélhetek. Mindenesetre megfogadom a tanácsodat, és akkor megyek futni. Akkor majd legközelebb, Ja-ne!
Köszönök el kicsit barátibban, mint azt eredetileg terveztem. Miután eltettem a termoszom futok be a pályára.
-Sensei! Úgy tűnik kicsit jobb a lábam, mégiscsak futok!- Ekkor csapódik mellém valaki. -Hát ez meg mi volt?- Amire én rávigyorgok, és vidáman válszolok. -Ha óra végéig lehagysz elmondom.
Yurara-chan még hallhatta is ezt, mert épp egy kört mentünk le. Alig egy pillanatnyit hezitálok, míg felfogja, hogy mit is mondtam, aztán belehúzok, s szinte azonnal követ is. Természetesen tudtam, hogy előnyben vagyok, hisz egész eddig nem csináltam semmit, és még talán jobb futó is vagyok. Mindenesetre a többiekkel ellentétbe mi végig teljes erőből sprinteltünk, s ha nem is sokkal, de azért sikerült nyernem. Amúgy is macerás lett volna, hogy ezt most elmagyarázzam. Minden esetre jót szórakoztam ma.