Étkező

Tárgy: Étkező Csüt. Jún. 06, 2013 3:38 pm

A kafetériába egyidejűleg nagyjából 150-175 diák is elférhet, fehér falú, kékesszürke műmárvány padlós tér, modern jellegű berendezési tárgyakkal. Az asztalok mellett nem padok, hanem székek találhatóak, s a diákokat (és esetenként tanárokat) étel-, sütemény- és italautomaták is várják, ha netalán a büfénél túl nagy lenne éppen a sor. Ami pedig a kérdéses ellátást illeti, a japán konyha jellemző, s habár itt főleg gyorsételről lehet beszélni, akad némi választék sushiból is.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 4:07 pm

~Az első napom az iskolában~ gondolta magában, ízlelgetve a dolgot. Amikor rátört a lövöldözhetnék, biztos volt benne, hogy nem veszik fel - mint eddig sehol máshol. Az állam nem sok gondot fordított a volt katonák reszocializációjára, persze ezt ügyesen elhagyták a "nagyszerű karrierlehetőségek" feliratú brosúrákból. Maga sem értette miért, de végül mégis felvették, és nem hívták rá a rendőrséget. Mindenképpen biztató kezdet volt, bár ahogy megtapogatta az oldalát, szinte meztelennek érezte magát hűséges pisztolya nélkül. Az egyetlen kikötés az volt, hogy otthon hagyja lőfegyverét, és ne járkáljon vele az iskolában. Mindenesetre azt nem tiltották meg neki, hogy mindenhol körülkémleljen, és megnézze hol a legideálisabb rajtaütni valakin, aki gyanúsan követi - most az étkezőn volt a sor. Ahogy a folyosókon, itt sem voltak sokan: a nyári szünet vége volt már, és lassan szállingóztak az iskolába a diákok és a tanárok.
~Talán meg kéne ismerkednem a kollégákkal~ morfondírozott. Az igazgatón kívül még senkit sem ismert, és bár nem különösebben vágyott a dologra, ez is azok a közé a furcsa szociális elvárások közé tartozott. Azért remélte, hogy itt nem lesz olyan beavatási ceremónia, mint a hadseregben. Ha eszébe jutott, mindig érezte a szájában a kanálnyi sót, amit beletuszkoltak, miközben a vallatószékhez volt kötözve. És ez volt a legszalonképesebb emléke a dologról.
Az étkezőben nem volt semmi különleges Mindenesetre ha már itt volt, gondolt korgó gyomrára, és beállt a büfé előtt várakozó rövidke sorba. Szemével végigfutotta a kínálatot: hát nem épp a Tokiói Egyetem étkezdéje volt. Mindenesetre úgy döntött egy kis rizsgombóc most pont az, amire vágyik.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 4:42 pm

/Oda Nobuhiro/

Ez is a rosszabb napok egyikeként kezdődött. Pedig nem is a legszörnyűbb problémája kínjait élte meg, hanem azt a sok mindent elfeledtető másikat, amit egy átlagember éhségnek hívott, de az ő szótárában félkómát jelentett. Pedig ezúttal tényleg nem az ő hibája volt, vagyis... csak egy kicsit. Míg máskor ugyebár hajlamos volt megfeledkezni az étkezésről, ezúttal azon helyzet állt fenn, hogy a pénztárcája merészelt annyira kiürülni, hogy az alján csiripelő váltóból semmire sem futotta. Ez pedig volt tegnapelőtt este, míg most... hát, azt sem igazán tudta, hogy reggel volt, dél, vagy este... de még a tegnap és holnapután között is vaccilált.
Egyébként pedig, az étkezőben volt éppen, s valamikor éjjel mászott négykézláb az ajtó elé, majd pedig be, miután kinyitották. Annak is csak az imént jutott tudatába, hogy volt rajta ruha is, pedig fene tudja, hogyan kerülhetett rá, mikor az elmúlt napokat a szobájában töltötte. Talán a szobatársa bújtatta bele, de akárki is, azért alapos munkát végzett, mert minden volt csak szedett-vedett nem. A büfés pult előtt ücsörgött, félig egy asztal alatt és kínjában a szemkötőjét szorongatta meg, s engedte el el újra meg újra, mialatt gyomra úgy korgott, mintha éppen önmagát emésztette volna. Ráadásul szédült is, minden kicsi mozdulattól úgy akart forogni a világ, mintha egy búgócsigához lett volna hozzákötözve. Tárcája ott volt mellette, minden zsebe nyitva, az aprópénz pedig a padlóra borítva, de senkinek sem kellett. Néha kinyúlt, hogy megpróbálja elérni a pultnál sorban állók lábait, de valamiért eluzívnak bizonyultak. Sokadszorra azonban, egy újabb erőltetett próbálkozás következtében sikerült megragadni egy nadrágot, s gyöngén megráncigálni.
- Eeeeeheeeeeee... - adott ki valami kérlelő hangot, ahogy igyekezett fókuszálni a fölébe tornyosuló alakra, s gyomra egy hatalmasat kordult.

Ruha, ülőpozíció, arckifejezés:

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 4:57 pm

~Talán mégiscsak sushit kéne választanom?~ gondolkodott el, miközben egyre közelebb ért a kiadópulthoz. Nem épp az élet nagy kérdése volt, de azért mégiscsak fontos. Elvégre utána estig még folytatni akarta a felfedezőkörútját. Éppen azon volt, hogy talán inkább egy hamburgert kér, amikor gyengéd rángatást érzett a lábánál. Valaki megfogta a nadrágját.
- Eeeeeheeeeeee... - társult az érintéshez egy furcsa hangeffektus is. Nobu először a pisztolyához akart kapni, de aztán rájött, hogy az nincs nála. Érezte, hogy a vére mindjárt megtelik adrenalinnal, így minden erejét összeszedve próbálta lenyugtatni magát.
~Nyugi, ez már nem Hokkaidó~ mondogatta magában, és tényleg nem bújt elő egyetlen hódémon sem a semmiből, hogy belemélyessze a fogait a lábába. ~Valószínűleg az egyik diák~ gondolta végig sietve a helyzetet. Óvatosan leguggolt, és bepillantott az asztal alá. Egy fiatal lány kuporgott ott, és elég rossz bőrben lévőnek tűnt. ~Ez az én formám. Első nap máris valami problémába ütközök.~
- Szia - próbált a tőle telhető legbarátságosabban köszönni. - Minden rendben? Tudod, nem kéne az asztal alatt kuporognod. Gyere, hadd húzzalak ki!
Annak idején többé-kevésbé megtanulta, hogyan kell a kábulatban lévőkkel bánni, így a választ meg sem várva, óvatosan kinyúlt, hogy ki tudja segíteni a lányt az asztal alól.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 5:10 pm

Valamit sikerült elérnie ezúttal, mármint felkelteni a figyelmet, ami azért jó volt, hogy egy sikeres próbálkozásból egyszer sem rázta ki valaki magát a kapaszkodásából. Mivel helyéről először csak térdig vélte látni, mikor az leguggolt és arcát is felfedte, Hanako kicsit hátrébb hőkölt, amolyan védekezőlegesen. Egy nő volt az... ő, nem, egy férfi, vagy talán mégsem. A szavakat viszont szerencsére már megértette, tényleg egy férfi volt akkor.
- Úúmóóóó... - nyögte elnyújtottan, ahogy az húzni kezdte kifelé, s ő elsöpörte a padlón heverő aprópénzt.
Nem igazán állt ellen, ha akarta volna sem jött volna neki össze, pedig talán még erősebb is volt a fickónál, csak hogy az izmai jelenleg általános sztrájkot hirdettek, s nem hajoltak a felajánlott kompromisszumra. Talpra állni persze nem sikerült, hacsak fel nem húzták, s magukhoz szorítva tartották. Habár akkor is inkább csüngésnek lehetett hívni a dolgot, így esetleg maradt a felemelés.
- Nyuuuu... korooooh... koroog... - mondogatta, s valóban, a gyomra újból és újból megkordult.
Valahogy ez ismétlődhetett, ő sem nagyon tudta, hogy mit is akart mondani és hogyan, s ha valami a keze ügyébe ért, megpróbált belekapaszkodni, mint valami kis tipegő.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 5:26 pm

A lány egyre furcsábban viselkedett, és Nobu egyre nehezebben tudta elhelyezni magában a dolgot. Sosem fordult még elő, hogy félrebeszélő, félig kábult lányokat kell egy asztal elől előrángatnia. Mindenesetre a másik nem állt ellen, így kihúzta az asztal alól, és megpróbálta talpra állítani, de mintha nem működtek volna az izmai, egyszerűen csüngött a kezében.
~Szóval ezért vettek fel ide~ gondolta magában. Az első diák, akivel összefutott, máris furcsább volt, mint ő maga valaha.
- Elvigyelek a gyengélkedőbe? - kérdezte, azonban a lány eközben artikulálatlanul kiadott egy furcsa hangsort. Egy pillanatig furcsállva nézte, aztán a lány hasa is rákezdett.
~Szóval éhes~ könyvelte el magában a dolgot. Eddigre az egész sor őket nézte, így jobb volt gyorsan cselekedni, mielőtt túlságosan nagy felfordulást keltenek. Az ölébe kapta a lányt, ami súlya miatt nem volt túl nehéz, majd a kikérőpulthoz lépett.
- Jó napot! Két adag ramen lesz - mondta az első ételt, amit meglátott a listán. A büfés furcsán nézett rájuk, amit Nobu jobb híján egy mosollyal próbált elütni, bár valószínűleg sokkal inkább idétlen vigyorgásba fordult. Ügyetlenül fizetett - elvégre mégiscsak valakit tartott a kezében, de szerencsére a lány túlélő típus volt, és csüngve kapaszkodott rajta -, majd felkapta a két adag ételt, és az egyik asztal felé indult. Lerakta a rameneket az asztalra, majd lefejtette magáról a lány kezeit, és az egyik székbe nyomta a testét.
- Tessék, egyél - mondta neki, és kicsit mintha keményebb lett volna a kelleténél. Próbálta elütni a dolgot. - Itadakimasu!

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 5:45 pm

Az egész Hanako számára kifejezetten kényelmetlenné változott. Azt persze érezte, hogy először felhúzzák és aztán, hogy felemelik, de mivel a mozgás állandó volt, a világ valami homályos masszává változott, amit kevert-kavart valami idegesítő szakács. Szakács... ó szakács, éhes volt, hát nem volt egy szakács sem a közelben, csak őt dobták bele a fazékba? Valahogy úgy, meg dumáltak is sokan errefelé, hogy az egerek cincogását ne is említsük, akik meg csak nem akartak adni abból a fránya sajtból, s ha nem futottak volna el, akkor őket is szívesen megette volna. Na és, ha nem kezdett el volna zuhanni, melynek köszönhetően kapaszkodni volt kénytelen, s valami himbálózó ág volt alatta a szakadék felett, ő meg akármekkora nagy bűvész is volt, a repülőmutatványát nem dolgozta még ki, pedig lassan kellett már volna bizony!
Nagysokára felkapta a szél és elfújta valahova, de ő annyira megszédült, hogy a rókázás helyett inkább az ájulás mellett döntött, így a feje lebillent, csak kezei kapaszkodtak görcsösen. Azt nem igazán tudta, hogy csak néhány perc telt el és mi is történt valójában, de hamar fel is ébredt. Szeme csak félig nyílt ki, s a másik is, de avval szemkötője miatt nem látott éppen semmit. Az elkövetkező pillanatokban inkább csak nézett maga elé, piciny résnyile nyílt ajkakkal, s fújdogálta ki magából a levegőt. Azonban, hogy látófókusza helyreállt, a külső szemlélődő számára váratlanül szeme képletesen felvillant, s úgy tűnt, nem csak nézett de látott is. Rament, egy tál rament, s most valahogy a gondolatai is kitisztultak és ösztönösen elkapta a tálat.
- Itadakimmmmmm~ - kezdett bele szintén ösztönösen, de elakadt, mert már itta is ki a levest a tálból.
Még csak szünetet sem tartott egészen addig, míg az ki nem fogyott, ekkor pedig felnézett és meglátta maga előtt a férfit. Szeme félrerebbent egy pillanatra, majd megint rászegeződött, ajkai szólásra nyíltak, majd becsukódtak. Ez még kétszer megismétlődött, mire megtalálta az evőpálcikákat és beletúrt a leves hátramaradt tésztája és egyéb hozzávalói közé. Arra jutott, hogy nem érdekelte, kicsoda.
- Arigatō gozaimm~ - köszönte kezdeni el, de már a szájában is volt egy adag tésztavég, melyeket most sebesen szívni kezdett befele a szájába.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 5:57 pm

A lány kábasága azonnal megszűnt, amit észrevette a gőzölgő tányérnyi rament az asztalon, és Nobu legnagyobb megdöbbenésére csak úgy öntötte magába az ételt. Mintha a hasa helyén egy nagy fekete lyuk lett volna, és ki tudja, talán így is volt. Szótlanul figyelte a furcsa teremtményt, és a maga ételéhez hozzá sem nyúlt eközben. Sosem hitte volna, hogy ember képes valaha is így enni, mint ő. Amint elfogyott a leves, a lány valamelyest magához tért, és végre kezdett tudomást venni a külvilág történéseiről. Ránézett, majd többször is úgy tűnt, mintha mondani akart volna valamit, de végül meggondolta magát. Nobu egyelőre nem akart szólni, vagy pontosabban nem tudott mit mondani neki. A lány unta meg hamarabb az egymásra bámulást, és nekiesett a tésztának a tál alján. Úgy habzsolt, hogy Nobu komolyan megijedt, hogy utána az evőpálcikákat is elropogtatja, majd bekapja a tálat is.
- Nyugalom, nem kell sietni! - szólt rá a lányra, inkább olyan szelíd apai feddéshez hasonló módon. Már ha tudta volna, hogy milyen is pontosan egy ilyen. De ő ilyennek képzelte el. - Ha szeretnéd, megkaphatod az enyémet is - ajánlkozott, és előrébb tolta a tálját.
~Talán kiszedhetek valami információt belőle~ gondolta rögtön. Igen, ez egy jó alkalom lehetett volna rá, két tál étel áráért cserébe pedig még költséghatékony is. Ő úgyis bírta 72 óráig evés és alvás nélkül.
- Szóval, hogy kerültél az asztal alá? - próbált beszélgetést kezdeményezni.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 6:15 pm

Viszonylag hamar bepusztította a tésztát és a kiegészítőket, s igazán csak akkor figyelt fel megint a férfira, a maradék tésztával megtömött pofazacskókkal, mikor az elé tolt egy másik tálat azzal a körettel, hogy kívánságától függően megeheti az ő részét is. Ő úgy értelmezte, hogy ez az volt, ami most közelebb került hozzá, így néhány másodperc bamba bámulást követően félretolta az üres tálat, majd lenyelve a szájában levő ételt, a teli tálért nyúlt, s ugyanazon dolgot kezdte művelni annak tartalmával, mely az elődjének a sorsa is lett.
Megint nem nézett megvendégelőjére, akármennyire is hálás volt, ő most ugyebár evett és olyankor a környezet azt csinálta és mondhatta, amit csak akart. Azt leszámítva persze, hogy eszükbe merjen jutni kivenni az ételt a kezében, főütlegelés terhe mellett. Amikor a férfi közben megszólalt, a szemeit ugyan ráemelte, de semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy ott és rögtön letegye a tányért és illedelmesen válaszoljon neki. Így összevonta csak a szemöldökét, kiitta a megmaradt levet, aztán pedig fél kézzel tovább tartva tálát, a másikkal sebészi ügyességgel kapta fel az evőpálcákat, mellyel nekilátott a sűrűlye könyörtelen betermelésének. Még jó, hogy mindez nagyjából másfél percet sem vett igénybe, s végül letette a második üres tálat és evőeszközöket, s a maradék tésztát rágcsálva, enyhén jobbra billentett fejjel a férfit vizsgálta át.
~ Sosem láttam. ~ állapította meg.
Még bámult picit, miközben kifejezetten lassan magába nyelte a szájában kavargó tésztát, s mintha csak most hangzott volna el az idegen kérdése, közömbös nyugalommal válaszra nyitotta ajkait.
- Nem tudom. - mondta teljes meggyőződéssel, ami igaz is volt, s jobb mutatóujját szemkötőjére szegezte - Érzékeim azonban azt sugalmazzák, hogy nagy valószínűséggel bemásztam alá az ajtótól kiindulva!
Ebben pedig még csak a hazugság parányi morzsája sem volt benne, teljesen meg volt győződve saját elméletének igazáról.

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 8:03 pm

A lány úgy ragadta magához a másik tálat, mintha egy hónapja nem evett volna, és a tartalmát ugyanolyan módszeresen nekilátott eltüntetni. Nobu próbált mosolyogva nézni rá, de attól tartott, hogy meglátszik az arcán, mennyire elképedt a másik teljesítményén. A kérdésének sem szentelt túl nagy figyelmet, de Nobu tudta, hogy egy ilyen információvadászat türelemjáték. Egyelőre a lány is annyit tudhatott róla, mint ő a lányról, úgyhogy csak arra kellett ügyelnie, hogy több információval távozzon, mint a másik. A várakozás megérte, ugyanis az étel elpusztításának vége felé, vagyis nagyon rövid idő múlva a lány tanulmányozni kezdte, majd a falatot lenyelve válaszolt.
- Nem tudom. Érzékeim azonban azt sugalmazzák, hogy nagy valószínűséggel bemásztam alá az ajtótól kiindulva!
~Sosem gondoltam volna~ mondta magában, és kedve lett volna a tenyerével eltakarni az arcát a válasz hallatán. ~Légy vele türelmes, legfeljebb 13 éves lehet~ intette meg magát.
- Ó, hát erre sosem gondoltam volna - mosolygott szélesen. - Mindenesetre elég kimerültnek tűntél. Eszel és alszol te rendesen? - kérdezte tőle vidáman. A vidám kérdések mindig jobban késztetnek válaszra. Majd csak mintha mellékesen eszébe jutott volna, hozzátette. - Megtudhatnám a neved, kislány?

Tárgy: Re: Étkező Kedd Aug. 20, 2013 8:23 pm

Válaszát követően már nézett is körbe az asztalon és szomszéd asztalokon, nem e volt egészen véletlenül még valami, amit kapásból megehetett volna. Az imént letett tálat fel is emelte, s alaposan benézett alája, aztán pedig a korábban lecsupaszítottal tette ugyanezt. Őszintén remélte, hogy ténylegesen talál alattuk valami elfeledett ennivalót, mint mondjuk egy tányér rizsgombócot, esetleg néhány gombóc spenótfagylaltot. Kis késedelemmel adott hát választ neki ismét.
- A nevem Ishinomori Hanako. - mondta, megint a szemkötőjét igazgatva - Igazából nem eszek és nem alszok rendesen, másokhoz képest. De ez nekem nem gond, csak az, hogy elfogyott a pénzem és ez valahány napja volt.
Ezúttal egy szalvéta alá pillantott be, csokit szimatolva, de az eluzívnak bizonyult, s addigra el is tűnt. Valóban csak félig figyelt arra a fickóra, nem volt kimondottan öreg és a ruhája is olyan valamilyen volt. De nem igazán vizsgálta át, elvégre nem volt nagyon érdekes, inkább olyan hétköznapi. De azért végül megint felnézett rá, s balra billentette picit a fejét.
- Maga az új takarító, vagy a kertész? - tette szóvá eszébe jutó gondolatait, aztán hozzá is tette a következőket - A kertésszel még nem találkoztam, szóval adok rá 50% esélyt, hogy maga az. De talán inkább takarító, mert olyan, mint egy házmester és a wc-pumpa is egészen illene a kezébe.

Tárgy: Re: Étkező Szer. Aug. 21, 2013 4:48 pm

A lány láthatólag még mindig éhes volt, és újabb préda után nézett, de pechjére Nobu nem gondolt arra, hogy ennél több ételt kellene kikérnie.
~Így is éhen maradtam~ gondolta bosszúsan. Ez nem volt ritka a több napos bevetések során, de az egyetemen már nem nagyon fordult elő. Szerencséjére a lány hamar válaszolt, és ebből több dolog is kiderült. Először is a neve, másodszor pedig, hogy különleges képességei vannak. ~Egy álmatlan. Fura, az álmatlanok mindig vastagnyakú izompacsirták.~ De a kétségeit megtartotta magának.
- Szóval Ishinomori-chan - nyugtázta hangosan a választ, miközben Hanako tovább kutatott valami ennivaló után. Végül mivel nem talált, vele kezdett inkább szemtelenkedni. A találgatás hatására Nobu igencsak felbőszült, de igyekezett nem kimutatni. Főleg, hogy a szeme elé került a kép, ahogy cselédköténykében, felmosóval a kezében törölgeti a padlót, és ezt inkább találta viccesnek, mit dühítőnek. Mindenesetre a lány egyelőre jó kibúvási lehetőséget adott a válasz alól.
- Ki tudja - mosolygott sejtelmesen. - Akár lehetek egy sorozatgyilkos is, aki épp áldozatokra vadászik, és étellel ébreszt bennük bizalmat... Erről jut eszembe: láttál mostanában valami furcsa és említésre méltót az iskolában, Ishinomori-chan?

Tárgy: Re: Étkező Szer. Aug. 21, 2013 5:08 pm

- Hm. - vonogatta vállait hercegnősen - Talán láttam valamit, talán pedig mondjuk nem! De ki tudja, az is lehet hogy talán egy ősöreg, sötét átokszóró istenlány vagyok, aki a Gonosz Szemet rejtegeti a szemkötője alatt.
Tárgyilagos volt most is, miért ne lett volna? Feltételezésekbe és elméletekbe bárki elegyedhetett, nem volt ellenük ugyan semmi kifogása, sőt, mulattató volt néha azon tűnődni, hogy ki és hogyan próbálhatná meg elpusztítani a világot, ha módja lenne rá és céljai között is szerepelne. Ő mondjuk csak akkor tenné, ha el tudna menni innnen, s magával vihetne bárkit és bármit, amire csak úgy érené, szüksége volna. Vagy valami ilyesmi, a lényeg az, hogy a világ csak addig volt unalmas, amíg valaki azt akarta látni benne. De aki túlbámult a legközelebbi dolgokon, az bizony megláthatta, hogy sok hülyeség volt még odakint a burkán kívül. Vagy nem, de hát ez már csak így volt.
- Erről jut eszembe, - tette hozzá sugalmazón, pár pillanattal később - maga szerint a világot le lehetne húzni a vécén? Vagy valami más módon lehetne elpusztítani? És egyáltalán milyen okok miatt akarhatná bárki is eltörölni az univerzum színéről? Azt leszámítva, hogy muris lehetne, mert azt én már lefoglaltam.

Tárgy: Re: Étkező Szer. Aug. 21, 2013 6:28 pm

Nobu egyre közelebb állt ahhoz, hogy a fejét fogja. Ez a lány egy két lábon járó hülyeséghalmaz volt. És ilyeneket kell itt tanítania? Inkább Hokkaidó és a hódémonok meg a terroristák. ~Türelem, türelem~ intette meg magát ismét, és egyre kínosabb mosolyt erőltetett az arcára.
- Igazad van, nem szép dolog volt, hogy nem mutatkoztam be. Oda Nobuhiro vagyok, az új történelemtanár - remélte, hogy ez már kellőképpen konkrét a lány számára is. De azért úgy látta jónak, ha válaszol a kérdésére. - A világot meg azt hiszem úgy lehetne elpusztítani, ha elégetnénk a légkört - vagy megszórnánk vegyi fegyverekkel, esetleg aeroszol bombákkal. - De a vécés megoldás sem lenne rossz, csak nincs akkora vécé a világon azt hiszem. Ami az okokat illeti: szerintem jóval egyszerűbb lenne minden, ha nem élne senki, nem gondolod? Mindig az élőlények okozzák a problémákat.
Kicsit pesszimisztikusan hangzott, morfondírozott. Nem baj, a lány úgyis csak viccnek fogja majd fel az egészet. Hátradőlt, és kiegészítette még mondandóját.
- Láttál valami különöset mostanság?

Tárgy: Re: Étkező Szer. Aug. 21, 2013 7:28 pm

- Oké, Sensei. - bólintott a bemutatkozására.
Szóval akkor tanár volt, egyszóval a tippjével éppen hogy csak mellétalált, ugyebár egy kategóriában volt a kettő, vagyis három. Az elképzelései viszont nem voltak rosszak, tehát mégiscsak tanult valamit abban a tanárképzőben, ahol szerinte eddig csak olyan dolgok voltak napirenden, mint a "Hogyan dirigáljunk a diákoknak", meg a "Hogyan büntessük meg a diákokat" tantárgyak. Abból mindenképpen sok tanár lehetett színjeles, elég volt csak körülnézni egy iskolában, máris ez volt az első benyomás.
- Hát, ha nincs akkora vécé, akkor egyszerűen csinálni kell egyet. - vonta le a logikus következtetést, egészen meggyőződve az elmélet helytállásáról - De amúgy azért az is sántítana. Ugye akkor is lennének földrengések, szupernovák, fekete lyukak, azok meg élőlények nélkül is csinálnának elég bajt egymásnak, nem?
Megint csak a fejét billentette meg, szerinte egészen logikusra sikeredett az érvelés, még magát is sikerült meggyőznie. Csak nem lehetett annyira vesztett ügy... vagy mégis? Végigsimította haját, már megint ugyanaz a kérdés, de mit kellett volna válaszolni rá? Ó, talán...? Á! Végigtapogatózott magán, majd némi keresgélést követően két tárgy került elő, s megmutatta őket. Ami azt illeti, ez egészen komoly dolog volt, nem kis gondot okozott még a hét elején. Kissé bizonytalanul is tartotta őket, az a félelme támadván, hogy ha valamit rosszul csinál, az visszaüthet.

- Az egyik nap ezeket a földönkívülinek tűnő tárgyakat adták az ebéd mellé, amit mellesleg pálcika nélkül kaptunk! Eleinte össze voltam zavarodva...

- De aztán rájöttem! Valaki, vagy valami célja lehetett, hogy ne tudjunk enni és ezek az izék az agyhullámainkra voltak hatással, hogy ne tudjunk gondolkodni! - ekkor felpattant, s a férfi mellé szökkenve közelebb hajolt, megszabadulva szemkötőjétől.

- Viszont nem számoltak velem, én ugyanis átláttam a szitán! Végül meg is tudtam enni... kézzel! Ám... - tette vissza szemkötőjét - végtére is, még így is extra munkámba telt. Legközelebb talán már nem hibáznak, fel kell készülnünk!

Tárgy: Re: Étkező Szer. Aug. 21, 2013 9:29 pm

Gigantikus vécék. Úgy látszik még kicsit érnie kell ennek a lánynak. Nobu már előre látta, hogy ez időbe fog telni. Sok időbe. ~Csak azt tudom remélni nem ez itt a színvonal~ gondolta némileg reménykedve. Mindenesetre a lány nemcsak fárasztó, de egy kicsit talán szórakoztató is volt. Na jó, legfeljebb annyira, mintha egy taposóaknába csapkodta volna az arcát.
- Nos, ha nincsenek élőlények, akkor a földrengések nem okoznak gondot. Elvégre nem mennek tönkre házak és nem esik baja senkinek - jegyezte meg a lány érvelését hallva. Talán ráhagyta volna a dolgot, de úgy érezte tanárként kötelessége a diákokat segíteni oktatáson kívül is. Vagy legalább úgy gondolta, hogy ez a normális hozzáállás. Elvégre kötelességei vannak a társadalommal szemben blabla. Persze a lány rá tudott még tromfolni a dologra azzal, hogy egy villát és kanalat előrántva földönkívüliekről, világméretű összeesküvésekről és hasonlókról mesélt. Talán ez egy lehetőség! villant az agyába. Közelebb hajolt és suttogva, bizalmasan beszélt.
- Szóval te is tudsz róluk?! Micsoda szerencse! Valójában az iskolában észlelt földönkívüli tevékenységet kutatom! - jelentette ki komoly képpel. Annak idején azt tanulta minden lehetőséget ki kell használnia. Az oktatóm büszke lenne rám, gondolta magában, és ha egyedül van, elmorzsol egy könnycseppet. - Ha körbevezetsz az iskola rejtettebb helyein, talán megtalálom őket, és nem kell tovább félned a földönkívüliek támadásától vagy rabszolgaként uránt bányásznod a Marson!
Igen, uránt a Marson. ~Remélem tudja mi az a Mars~ morfondírozott magában. ~Vagy mi az, hogy bányászni.~

Tárgy: Re: Étkező Szomb. Szept. 21, 2013 4:47 pm

/Oda Nobuhiro/

Le sem tagadhatta most már a fickó, hogy tanár volt! Néhány argumentum után még mindig volt ellenérv a tarsojában, s ha mégsem, hát akkor - mint ahogy most is - csinált! Még hogy sehol nem maradnának élőlények, hát szellemeket és démonokat már nem is lehet ide sorolni? Szóvaltehát, érdemesé vált a dolgot hagyni a csudába, nem lehetett vitatkozni, ez egy tanár volt és kész, a dolgok egyébként is érdekesebb irányba kezdtek sodródni. Alig hitte, amit hallott! De el kellett fogadni tényként mindenképpen, míg valami ellenbizonyíték nem merül fel, de azért az csak ne siessen annyira!
- Tudtam! - csattant fel, az asztallapra csapva - Én meg mondtam! Utánunk kémkednek és csapdákat dobnak elénk, hogy egyenként legyőzzenek! De ostobák! Ha ha ha ha!
Ez felvillanyozó téma volt, jó feledtető kevésbé kellemes dolgokat illetően. De le kellett nyugodni, s higgadtan állni a fennálló helyzethet, máskülönben nem állhatják ki a vihart!
- Hmmm... - hümmögött elgondolkodva - Még nem sikerült megfelelő titkos főhadiszállást találnom, az összes hely annyira nyilvánvaló lenne! Olyasmi kell, amire nem számítanak, mint a férfi vécé! Vagy... nem is tudom...