A Tető

Éppen két óra között döntöttem úgy, hogy meglátogatom az egyik eldugott szemensét az iskolának, egy kis szunyókálás és lazulás keretében. Zsebre dugott kezekkel és lesütött fejjel sétáltam az emeletre vezető kis ajtó felé. A második emeleten csupán fél tucat korombeli diák sétált, mivel hamarabb kiengedtek minket az óráról tekintetbe véve a jó teljesítményünket. Felbaktattam a tetőre, majd elhelyezkedtem a korlát alatt levő párkányon és vártam a szünetet. Öt perc elteltével a diákok többsége kiözönlött az udvarra, a többségük a napi bento adagjával a kezében keresett magának egy nyugott helyet ahol elfogyaszthatja az ételét, miközben a barátaival lehet. Az iskola tetejére nem sokat jöttek fel, páran féltek attól, hogy kihágás miatt büntetést kaphatnak, de ha már jópár éve itt van az ember mint az én évfolyamom, akkor már tudja, hogy szinte mindenre van kiskapu. Az egyik graffitis festékszórómat lebegtettem a tenxerem felett, miközben figyeltem a sok kis diákot.