Focipálya

Tárgy: Focipálya Vas. Ápr. 14, 2013 12:21 pm

Értelemszerűen itt található az a pálya ahol a labdarúgók kiélhetik sportos vágyaikat. Mindig van itt mez a két csapat számára, és elegendő focilabda is természetesen. Ha esetleg egy rúgás túl erősre sikeredik, és elszakad a kapu hálója, akkor az iskola gondnoka rögvest rohan, és a diákok segítségére siet, avagy megjavítja a hálót.

Tárgy: /Zakuro Keiko/ Kedd Aug. 20, 2013 8:49 pm

~Váááóóó… mekkora foci pálya, fentről kisebbnek tűnt. Vajon merre lehet Keiko? Jut, eszembe ez esetben szereznem kell egy focilabdát B tervnek. ~ rögtön futottam is a labdáért a szertárba, mire vissza értem még mindig nem volt sehol a lány. Ránéztem a telefonomra és megláttam, hogy fél órával előbb értem ki. ~ Jó akkor, amíg ide ér addig bemelegítek egy kis futással. Tyűűű de nagy ez a pálya itt se fogok sokat futni. Na, jó most az egyszer. ~ futottam 5 kört utána újra ránéztem a telefonomra és megláttam, hogy még mindig több mind 20 perc van. Ezért hát dupláztam az adagot és megcsináltam még egyszer. Tehát újabb 10 kör után már meg se kellett néznem az órát tudtam, hogy mindjárt itt kell, hogy legyen. Ezért hát visszamentem a foci pályára és rúgtam a bőrt, csak nem jött a lány. Hát körbe futottam az iskolát, a sportpályákat, a koleszokat, de mire vissza értem a foci pályára, nem csak, hogy rendesen leizzadtam és olyan szagom volt, mint egy medvének, még Keiko is azt hitte, hogy én késtem, mert addigra már ott várt engem.
- Sz- szia K-keiko! – dadogtam mivel már kifáradtam. – s-sajnálom, hogy késtem, de téged kerestelek, úgy néz ki, elkerültük egymást. – sajnálkoztam mivel tényleg végig vártam.
~ Tudtam, hogy nem kellett volna elmenni, megkeresni! Neko miért nem tudsz a seggeden ülni és várni? Ha most ért ide, akkor maximum 2-3 percet késhetett. ~ így hát végre itt vagyunk mind ketten.
- Szóval... tudod… hoztam egy focilabdát, ha véletlenül… - próbáltam magam szépen kifejezni, hogy ne sértsem meg. – … ha véletlenül… - kérdően nézett rám - … ha véletlenül nem tetszene a gördeszkázás.

Tárgy: /Gamu Neko/ Kedd Aug. 20, 2013 9:19 pm

- Szia! Te nem késtél, csak én. Kedves tőled, hogy a keresésemre indultál. Sajnálom, hogy késtem. – Hajtottam le a fejem megbánóan.
~ Remélem nem vette rossz néven a késésem. Nem direkt késtem. A szobánk falát díszítettem a rajzaimmal és nem néztem az időt. Rosszul éreztem magam emiatt. ~ Ő csak nézett. Olyan volt, mint egy sztár. Az jutott róla eszembe, amikor a beiratkozásra jövet elhaladtam egy elektronikai bolt mellett és a kirakat egy TV-jében ott pózolt egy fiú, pont úgy, mint most Neko. Nem is tudom, mit keres, ő az iskolában simán mikor elmehetne fiúmodellnek is. Most is csak a szimpla állása is jól néz ki. Nem baj, hogy nem átlagos ember, attól még, hogy Neko boy az nem akadály. Még dob is a külsején. Csak bámultam nagy szemekkel, mintha nem is hallottam volna, amit mondott. Nagyon elbambultam. Ebből nem is tudom mi zökkentett ki. A lényeg, hogy mondanom kellett valamit:
- Fújd ki magad. Aztán majd belekezdhetsz az oktatásba. – Kacsintottam rá. – Elmondok valamit, ami nagyon ciki… én… én… - dadogtam – még sose fociztam!

Tárgy: /Zakuro Keiko/ Szer. Aug. 21, 2013 8:00 pm

~ Nem focizott még? Hogy létezik? Végülis mindegy, jó képet kell hozzá vágnom, nem röhöghetem ki. ~Nagy nehezen vissza fogtam magam. Sikerült elfojtanom a röhögést.
- Igazán nem probléma! Én is kezdő focista vagyok. – mondtam ki nagy nehezen mivel még mindig röhöghet nékem volt. – Na, szóval kezdhetjük is az oktatást. Állj a deszkára és próbálj meg állni rajta úgy, hogy ne ess le róla… - fojtattam tovább az oktatást, nem túl nagy sikerrel. Én már egy kicsit meguntam a bénázást, de nem adtam fel magyaráztam még egy darabig még végleg meguntam.
- Figyelj Keiko nem szeretnél inkább focizni? Tudod, ahhoz valahogy most jobban van kedvem és nem is nehéz, mert csak rugdosni kell a labdát a kapuba. – próbáltam finoman közölni, hogy nem akarom őt tanítani. – Kérsz gumicukrot? – kínáltam meg ismét és leültem a pálya közepére enni. – Jaj… bocsánat el is felejtettem, hogy nem ehetsz csak vért. Illetve azt is csak inni tudod… - javítottam ki magam.
~ Remélem, akar focizni… nagyon nincs kedvem tovább nézni, ahogy bénázik. Légy szíves akarj focizni!

Tárgy: /Gamu Neko/ Szer. Aug. 21, 2013 8:44 pm

Ahogy adta a parancsokat, úgy próbáltam csinálni. Ráálltam a deszkára, nincs túl nagy egyensúly érzékem így azonnal a földre huppantam. Nem fájt, és szerencsémre Neko sem röhögött ki. Átgondoltam újra, hogy is kéne csinálni, elméletben már meg is volt. Azután jött a gyakorlat. Hát nem könyvelném el nagy sikernek. A végén már meg tudtam állni rajta… fél percig. Neko ahhoz képest, amit műveltem magammal és a deszkájával egész türelmes volt, de mint mindenkinél nála is elszakadt egyszer a cérna. Nem kiabált és nem szidott le csak új ötlettel állt elő.
~ De jó, hogy megunta a szerencsétlenkedésem.
- Szívesen fociznék veled, de már elfáradtam egy kicsit és fájnak a csontjaim is… - Próbáltam arra célozni, hogy igazából most nincs kedvem máshoz csak ülni, vagy épp feküdni valahol. Bár ez a mondatom úgy hangzott mintha le akarnám rázni. Ezért gyorsan javítottam magam. – Vagyis nem, ne érts, félre nem akarlak lerázni… - Ha eddig nem hitte azt, hogy el akarom kerülni a társaságát most már biztos.
~ Mekkora egy bunkó marha vagyok. Vágjon már szájba valaki, mielőtt még nagyobb hülyeséget mondok! ~ Azzal lefeküdtem a földre és a labdát a fejem alá gurítottam.
- Mesélj magadról!

Tárgy: /Zakuro Keiko/ Szer. Aug. 21, 2013 9:15 pm

- Hát, nincs mit mesélnem magamról… ha csak azt nem akarod hallani, hogy hogyan kerültem ide. – nem válaszolt, ezért úgy vettem, hogy érdekli. – Hát, amikor még nagyon kicsi Neko voltam akkor anyáék el akartak vinni Európába. Jut eszembe te jártál már Európában? – próbáltam terelni a témát. – Biztos nagyon szép hely lehet, ott van benne rengeteg ország, mint például Görögország vagy Spanyolország. Egyszer úgy el mennék Kréta szigetére, azt mondják, hogy egy nagyon szép hely. Ráadásul gyönyörű az idő ott és mese szép a tengerpartja is. Mind ezek mellé nagyon szívesen megnézném a Minotaurus labirintusát. Tudod az egy félig ember félig bika lény. Állítólag bezárták egy labirintusba és embereket evett, mint a zombik. Tényleg te láttál zombis filmeket? Szereted a horrort? Én nagyon, bár a kedvenc filmem nem horror inkább akció filmnek mondható… - tereltem a végtelenségig a témát miközben a focipálya kellős közepén feküdtünk. Mire észbe kaptam a beszélgetés már ott tartott, hogy ki milyen zenéket hallgat. – Én szeretem valamennyire a techno zenéket, de azokat kevésbé, inkább amv-ket hallgatok. Te miket szoktál hallgatni?

Tárgy: /Gamu Neko/ Szer. Aug. 21, 2013 9:43 pm

Egyszerre kérdésekkel kezdett bombázni. Szinte fel sem bírtam fogni, mit kérdez éppen. Bólogattam és mosolyogtam. Hátha elérünk egy számomra is érthetőbb témához. Végül megálltunk a zenénél. Nem ismeretem sokat, de amit tudtam az nem volt túl ismert az ő köreiben. Én általában, ha nagy ritkán meghallok valahol egy zenét, akkor hallgatom. Nem igazán ismerek előadókat vagy típusokat, sőt egyáltalán nem. Fáradtnak éreztem magam ás csak hallgattam, ahogy csak beszélt és beszélt és a változatosság kedvéért beszélt. Nem nagyon hagyott szóhoz jutni, de mégis kellemes érzés volt már csak a jelenléte is. Mióta a focipályán vagyunk, egyre jobban kezdem megkedvelni. Aranyos srác. Nem vagyok szerelmes, mielőtt bárki félre érti a dolgokat, de mivel senki se lát bele a fejembe, úgyhogy feleslegesen magyarázok. Úgy gondoltam eléggé unhatja magát így inkább én is megszólaltam:
- Nézd ott egy repülő – mutattam az ég felé, mint egy kislány. – Egyszer szívesen felülnék egy repülőre. Nagyon magasan száll egyik pontból a másikba. Tökéletes gépezet, bár lehet, hogy csak én tartom annak. – elmélkedtem hangosan, hogy ne tűnjek antiszociálisnak. – Vajon merre mehet?- Tűnődtem némán. Átgondoltam miket mondtam eddig. Irtózatosan nagy hülyeségeket.
~ Most azt hiheti rólam, hogy figyelem zavaros vagyok és az alap témára, ami a zene én meg az égi járművekről kezdtem neki beszélni. Hurrá! Értelem vagyok.

Tárgy: /Zakuro Keiko/ Csüt. Aug. 22, 2013 10:02 am

- Én is szívesen ülnék egy ilyenen. Az irányát tekintve Amerika felé tarthat. – mondtam miközben a repülőt néztem. Utána már csak csöndben feküdtünk egy jó ideig. Vártam, hogy kérdezzen valamit, de semmi ő is csak feküdt.
~ Neko ez nem igaz olyan unalmas vagy, hogy elaltatod szegényt. ~ Sértegettem magam, miközben csak az járt az eszemben, hogy mi van akkor, hogy ha elaludt.
- Hé, alszol? – kérdeztem mintha kisgyerekek lennénk, akik nem akarnak este elaludni. – Keiko te szereted az… - megálltam egy kicsit, hogy átgondoljam biztos fel szeretném-e tenni ezt a kérdést. Igen felteszem! -… animéket?
~ Úr isten ez, de hülyén hangzott! Nagyon béna vagy Neko! ~ Ismételt ön sajnálatba kezdtem, de tudtam, hogy ezen már nem lehet változtatni.
- Csak azért kérdezem, mert én nagyon szeretem őket. Keiko? Szeretnél… ahhh mindegy nem fontos.
~ Inkább nem kérdezem meg, hogy ül-e mellém az órákon, mert hülyének fog nézni és ez különben is nagyon egy óvodás kérdés.
- Van kedved zenét hallgatni? Most van jó sok zeném. – reméltem, hogy ez egy kicsit majd lefoglalja, és nem unja magát halálra.

Tárgy: /Gamu Neko/ Csüt. Aug. 22, 2013 6:54 pm

- Nem, ébren vagyok.
~ Animék… animék… AZOK MEG MICSODÁÁÁÁK? ~ Kérdeztem magamtól, mintha ezzel választ is kapnék. ~ Azt mondom, hogy igen, hátha nem kérdez róla többet.
- Igen szeretem az animéket. – Mondtam ki bizonytalanul a hazugságom. - Miért nem fejezted be a mondatot? Érdekelt, amit kérdezni akartál. Barátok vagyunk… feltehetsz bármilyen kérdést!
~ Komolyan azt mondtam, hogy barátok vagyunk? Mi van, ha ő nem így gondolta? Áh, valaki ragassz le a szám! ~ Mikor ezt végig futott az elmémen, véletlenül, gondolkodás nélkül a számra csaptam. Oltári hülyén nézhettem ki abban a pillanatban.
~ Gyerünk, mondanom kell valamit mielőtt még a szemembe, mondaná, hogy zakkant vagyok.
- Persze, hallgassunk zenét! – Egy kérdés merült fel bennem és mindennél jobban tudni akartam a válasz. – Ne nevess ki, kérlek, de ezt muszáj meg kérdeznem… Előtte még jöjjön a felesleges körítés. Az, előbb amikor elmebeteg módon a fejemre csaptam az azért volt, mert nem tudtam vajon mennyire beszéltem őrültséget. Egy szó, mint száz annyi a lényeg, hogy nem tudom, hogy mik is vagyunk mi egymásnak... mert az én szememben te a barátom vagy. Nincs sok barátom, de téged megkedveltelek és igazából a baráti listám legtetején szerepelsz. – Folytak ki a számból a szavak. Utána levegőért kapkodtam, mert a monológomat egy levegővel hadartam el.
~ Vajon értette, amit mondtam?

Tárgy: /Zakuro Keiko/ Pént. Aug. 23, 2013 1:32 pm

- Te is a barátom vagy. - Zártam rövidre a választ. – Jut is eszembe, sajnálom, de ismételten későbbre kell halasztanunk a zene hallgatást. Most edzenem kell, kár érte pedig örültem volna egy kis kikapcsolódásnak. Ha akarsz, itt hagyhatsz nem muszáj megvárnod, de h gondolod, maradhatsz is, nem akarlak elküldeni, csak fontosnak tartom az edzést. Nem akarok elpuhulni, hisz ha úgy vesszük mielőtt ide kerültem, minden napom edzés volt. Szóval, ha most megbocsátasz, én elkezdem az edzésem.
~ Jó akkor a mai bemelegítést kezdhetjük egy kis szint felmérővel, addig futok, amíg össze nem esek, hogy meglássuk, mennyi a minimum amennyit futnom kell. Utána pedig, megyek, és kétszer annyit futok az akadály pályán. Aztán lezárásnak megduplázom az adagot. ~már elvolt tervezve az egész edzés. ~ Ha jó számoltam 2 óra alatt végzek vele. ~e gondolatmenet közben elfelejtettem, hogy még itt van Keiko, így hát gyorsan megkérdeztem tőle:
- Maradsz vagy mész? – sajnos kevés udvariasság szorult belém, így ház egy cseppet bunkóra sikeredett a kérdés. Egy ideig nem jött válasz úgy, hogy elmosolyodta és újra kérdeztem: - Mész vagy maradsz?

Tárgy: /Gamu Neko/ Pént. Aug. 23, 2013 2:02 pm

~ Minden nap edz? Huh, az kemény lehet én két kör lefutása után meghalok a fájdalomtól. Igazából van kedvem nézni? Igazából szerintem csak azért tette hozzá, hogy maradjak, ha akarok, mert nem akart bunkó lenni. Ha megyek, és itt hagyom, egyedül attól rosszul fogom érezni magam, de ha maradok, attól ő érzi rosszul magát. Nehéz kérdés, nagyon nehéz kérdés. Áldozatot kell hoznom a kedvéért így az lesz a helyes, ha elmegyek. ~ Gondolkodtam miközben ő választ várt. Csodálatos elmém persze újabb lehetőséget adott tudtomra ~ Mi van, ha azt akarja, hogy maradjak? Hiszen, hogy ha a maradásomat szeretné és én elmegyek, mert félre értettem attól én leszek a bunkó, amiért itt hagytam. ~ Ez a lehetőség is lehetséges. Persze most is találtam harmadik lehetséges gondolatmenetet ~ Mi van, ha ő is azt szeretné, amit én szeretnék? ~ Mély levegőt vettem és a földet néztem. ~ Tehát összegezve: az elő lehetőség azt kívánja, hogy mennyek. A második azt, hogy maradjak. A harmadik meg rajtam múlik és pont azért gondolkodom, mert nem tudom… Most már összezavartam magamat is… JUPPI! ~ A szemébe néztem, hátha ki tudok olvasni belőle valamit. Semmi.
- Hát őőőőő… szerintem én megyek. Majd, ha van kedved elmehetünk valahova pihizni, zenét hallgatni, megmutatnám a rajzaimat… Nem mondtam, de imádok rajzolni. – Odaálltam mellé és pár centire az arcától. – Köszönöm a türelmedet és az egész napot! Most megyek, hagylak edzeni. Szia! – Egy gyengéd puszit nyomtam az arcára. Azzal otthagytam.

Tárgy: /Zakuro Keiko/ Pént. Aug. 23, 2013 2:22 pm

- Igazán nem zavarnál! Maradj nyugodtan! – mire ezek a szavak elhagyták a számat ő már el is tűnt, én természetesen a puszi miatt elpirultam. – Hát, akkor, szia! – suttogtam szinte magamban. – Na, jó akkor kezdjünk neki az edzésnek. - Amíg edzettem egész végig Keiko járt az eszemben.
~ Olyan széplány. Vajon mikor beszélhetek vele megint? Vajon mit gondolhat rólam? ~ Ezen dolgokon agyaltam futás közben, de egyszer csak kipattant a fejemből egy nagyszerű ötlet. ~ Csinálni kéne neki valami szépet… de mit? Nem lehet étel, sem ital, hisz nem tudja elfogyasztani… ~ jó sokat agyaltam épp mire végeztem a futással eszembe jutott valami. ~ Csinálok neki egy vér koktélt! ~ Tudom, hogy nem a legjobb ötlet, de a vért szereti, akkor azt is kap. ~ Vagy csinálhatnék neki egy patkány tálat. ~ Nem is tudom, hogy mikor volt ez előtt barátom, eddig nem is zavart a hiányuk, de most már zavar, ha nincs itt. Az edzéssel hamarabb kész lettem, mint váram. Ez természetesen azt jelenti, hogy gyengébb vagyok, mint gondoltam, de most az egyszer örülök neki, mert így lesz időm megcsinálni az ajándékot. Rögtön rohantam is letusolni és elkészíteni a meglepetést.