Ryutaro Takashi
Diák
Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás ideje : 2013. Jun. 06.
 |  Tárgy: Ryutaro Takashi szobája  Csüt. Jún. 06, 2013 3:31 pm | |
| Egy felettébb hosszú és rettenetesen hosszú utazás után végre megérkeztem a… gimibe…
-Wááá azt se tudom mi a neve a sulinak! – Kiálltok fel a fejemet fogva ahogy átlépek az iskola kapuján és ezzel szinte rögtön magamra is hívtam a figyelmet. – Várjunk valahol itt kell lennie a felvételi lapnak, azon rajta van a neve! – Dobom le a földre az egyik utazó táskám a földre és elkezdem annak tartalmát kidobálni köztük pár ruhaneműt is a könnyebb átláthatóság érdekében mire egy idősebb férfi áll meg fölöttem.
-Khö… - Köszörüli meg a torkát. – Netán segíthetek? – Vonja meg a szemöldökét.
- Nem kösz… vagyis izéé… - Kezdek el magyarázkodni miközben gyorsan visszapakolom a holmim. – Ki vagy te? – Kérdem tőle mikor felegyenesedem és a hátamra veszem a táskát. Tesz egy rosszálló pillantás felém majd megint megköszörüli a torkát.
- Én az iskola portása lennék! – Itt egy pillanatra megáll és végig mér majd folytatja. – Te pedig biztosan Takashi-kun vagy, jól mondom?
- Ja! – Bólintok.
- Szóltak, hogy ma fogsz érkezni és megkértek, hogy kísérjelek a szobádba. – Világosit fel a férfi és elindul a hálótermek irányába.
- Oh, köszi! – Biccentek egyet amit már nem láthatott mert háttal állt nekem végül pedig követtem őt.
- Remélem jól érzed majd magad nálunk és nem okoz majd gondot a beilleszkedés. – Kezd bele némi beszélgetés félébe mikor végre mellé érek. – Halottam, hogy te… hogy is fogalmazzam… Meglehetősen elzártan éltél eddig a világtól. – A férfi vet rám egy kósza pillantást majd ismét egyenesen néz előre.
- Kis túlzással de igen, valami ilyesmiről lenne szó. – Helyeselek bár nem tetszik, hogy alig pár után, hogy megérkeztem már erről kell beszéljek nemsokára pedig meg is érkezünk a hálótermekhez ahol némi lépcsőzést követően már a szobám ajtaján léphettem be. Maga a szoba nem volt túl nagy szám, fehér falak két ágy és pár szekrény valamint polc, plusz egy-egy éjjeli szekrény mindkét ágy oldalán.
- Érezd magad otthon. kissé üres még a szoba de szabadon átrendezheted a saját igényed szerint persze csak ésszerű keretek között. – Néz rám szigorú tekintettel. – Ha most megbocsátasz én tovább állok, azt javasolnám pihenj le amíg megteheted hiszen hamarosan kezdődik a tanév. – Veti oda nekem búcsúzóként majd kimegy és becsukja maga mögött az ajtó.
- Öhm… oké… kösz… azt hiszem… - Mondom a csukott ajtónak. – Na akkor pakoljunk ki aztán irány egy felfedező út. – Csapom bele a tenyerembe az öklöm. Kíváncsi vagyok milyen lesz ez a hely.
| |
|
