Kitabatake Tojo

Név: Kitabatake Tojo
Nem: Fiú
Faj: Ember: Átlagos
Kor: 15 (Felső tagozat:elsős)
Szexualitás: Hetero
Tárgyak: Nála lévő holmik: Mobiltelefon, mp4 lejátszó tele zenével, hatalmas fülhallgató szobakulcs,  pénztárca (általában üres), személyi igazolvány, laptopja internet hozzáféréssel, 2 termosz kávé, általában magánál hordja a gyakorló fa katana-ját is. Szobájában: Manga hegyek, ágy alatt a kupiban elrejtve egy igazi éles katana, bekészített instant ramen amivel ki lehet húzni egy világvégét, és még a katana mellé eldugva egy maszk.

Betűszín: Írás: Tan Beszédszín: DarkSeaGreen
Avatar: Yoh Asakura (Anime/Manga: Shaman King/Sámán Király)

Külső: Korához képest alacsony, 172 centi magas, vézna, semmi felesleg nincs rajta. Látszatnál keményebb és edzettebbek az izmai, de családi örökség, akár mennyit is edzhet, sose lesznek nagy izmai csak egyre és egyre keményebbek. Barna közepesen hosszú haját elöl középen kettéválasztva hordja, hatalmas fülhallgató mindig a fején van, és általában szól belőle a zene, akár hallgatja, akár nem. Szemei barnák és általában nyugalmat sugároznak. Mindig nyugodt arcán barátságos halvány mosoly ül. Fehér inge rajta van, bár általában arra se veszi a fáradtságot, hogy begombolja. Nyakában medvekarom nyaklánc lóg, amit egyszer egy vásáron vett, amikor még Tokyoban élt. Zöld hosszúszárú farmerjának alját felhajtva hordja, mivel a nadrág méretben nem passzol, hozzá úgy tűnik, mintha gyárilag ilyen lenne az alja. Lábain pedig két faszandál feszít természetesen zokni nélkül. Egyszóval külsejéről is lerí, hogy egy nemtörődöm laza srác.

Belső: Közvetlen kedves srác, ő se tudja igazán, hogy csak azért rosszak a jegyei, mert nem figyel és lusta tanulni, vagy azért mert egyszerűen rosszak a képességei. Ha meghalja, hogy kijött a kedvenc mangája akkor olyan sebességgel terem a manga árusnál, hogy átlagos szemnek csak egy csík látszik, ami elsuhan előtte. Véznasága miatt kevesen gondolnák róla, hogy élsportoló és hogy jeleskedik mind az akrobatikában, mind a kardforgatásban, többi sportban is megállja a helyét, de e kettőben kiemelkedő a jártassága a sok éves edzésnek köszönhetően. Átlagosnak született, de erre gyengeségként tekint, és folyton próbálja felülmúlni különleges társait, hogy bizonyítsa mind magának, mind a társadalomnak, hogy bárki képes eredményeket elérni akár ember akár valamiféle természetfeletti lény. Nem szereti a sporton kívüli harcot, bár néha ő is szereti a balhékat. Tanításon kívül a sportpályán kívül valamelyik fa tövében esetleg a szobájában mangát olvasgatva találni meg. Laptopját három dologra használja, anime nézés, manga hírolvasás és persze közösségi oldalak bújása, bár ritkán számítógépes játékokkal is játszik. Ha épp nem sportol, akkor megtörik a fürgesége és átvált lusta üzemmódba, élvezi az élet minden percét és gyűlöli ha siettetik, majd ő halad a maga tempójában (bár az elég lassú). A győzni akarás vezeti minden egyes lomha lépését a kiszabott cél felé…Ő akar lenni a Kendo világbajnok és egyben a legjobb kardforgató a világon.

Előtörténet:
Gyermekkorom Tokyoban töltöttem, pontosan Ikebokuro kis városában éldegéltem eddig szüleim panel lakásában. Mindig is rossz tanuló voltam, és mellé még lusta is… Tudom jó kombináció, de nem lehet, mit tenni ilyen vagyok. Egészen addig tart a lustaságom ameddig meg nem markolom katana-m olyankor mintha egy másik ember lennék, megtelek erővel és energiával, és kedvem támad bizonyítani az erőmet, az edzések erre a célra tökéletesek, bár többször küzdöttem a Sensei-el mint a csoport társaimmal, ami elég meglepő módon nem mindig vereséggel ér véget. Harcművészeti pályafutásom három éves koromban kezdődött, amikor egy véletlen folytán nagyapám házában megragadtam az öreg katana-ját és meglepő módon, nem végeztem magammal, hanem egy gyermekhez mérten elég szép vágásokat vittem be a gyakorlóbábú szerencsétlen testébe, hamar rájöttek, hogy bár nem vagyok a különleges esperek közé sorolható, két dolog hoz mégis értek, ha elkezdek valamit, azt nem hagyom abba és bosszant a vereség ami miatt még jobban győzni akarok. Ahogy cseperedtem, egyre többször találkoztam esperekkel akik jobban teljesítettek az iskolában vagy éppen a Kendo-ban, de ez csak megerősítette bennem a tudatot, hogy még többet kell edzenem, mert, van, aki tehetséggel születik és van, aki megdolgozik érte. Tíz éves lehettem, amikor először időt szakítottam egy manga elolvasására és azonnal beleszerettem a mai napig emlékszek rá a One Piece első kötete volt az egyik edző társam adta kölcsön, amint végig nyálaztam rohantam a boltba megvenni a következő kötetet és a többi már jött magától és a végén azon kaptam magam, hogy nem csak a wc-n olvastam mangát hanem még edzés közben is a kezemben volt a kis könyvecske. Lassan belekeveredtem az anime-k világába és hamar rám ragadt az Otaku-senpai gúnynév a kendo csoportban, de egy jól irányzott tockos általában helyre billentette a szemtelen emberek nagy részét. Egyik nap amikor az utcán sétáltam hazafelé az edzésről vállamon a fa katanámmal, megláttam néhány srácot ahogy falon felfutottak és egyből a Naruto jutott eszembe, és hogy minként sajátították el a Chakra irányításnak efféle módját. Elmagyarázták, hogy amit csinálnak annak a semmi köze a Chakra-hoz hanem egy francia utcai sportot űznek aminek a neve Parkour. Nagyon megtetszett ez a sport és megkértem, hogy tanítsanak meg rá, először kinevettek de amikor látták, hogy milyen elszántan próbáltam utánozni őket szárnyaik alá vettek és minden Kenpo edzés után velük gyakoroltam. Elég rossz hírük volt Ikebokuroban ezért azt hazudtam, hogy tovább tart az edzés, hogy a szüleim ne aggódjanak, hogy milyen társaságban ténfergek este az utcákon.  Mire elértem a tízen ötödik életévemet Kendo-ban nem akadt ellenfelem a kezdők és a haladók közül, egyedül a Sensei-el volt izgalmas a harc, mivel vele nem szabályok szerint, hanem szabad stílusban páncél nélkül fa katanával küzdöttünk, a kezdők csodálattal néztek rám, nagyon élveztem, amikor egy nagyarcú kezdő esper azt hitte, hogy a puszta ereje elég lesz a gyors vágásaim és döféseim ellen. A parkourben is sokat fejlődtem az évek alatt, csak egyik este anyám meglepetésszerűen eljött megnézni az edzésem és meglepődött, hogy a kisfiát nem a dojo-ban találta, hanem az utcán néhány huligánnal épp egy grafiti felett egy garázstetőn ücsörögve találja. A szüleim annyira berágtak rám, hogy távoltartsanak a bandámtól elküldtek egy bentlakásos középsuliba ami ráadásul tele van esperekkel és megannyi természetfeletti lénnyel. Mielőtt elhagytam volna megszokott otthonom, nagyapám nekem ajándékozta a legféltettebb családi ereklyénket, amit a pincében őrzött arra várva, hogy betöltsem a tizenötödik életévem.. . Egy díszes katana volt tökéletes állapotban, amit mesterkovácsok csináltak sok-sok évvel ezelőtt. Azt se tudtam mit mondjak, annyira örültem az ajándéknak, hogy majdnem elsírtam magam, amikor oda adta. Könnyek között búcsúzok el a szeretett szűlővárosomtól és veszem az irányt az új börtön felé. Az ablakon bámulok kifele és közben a fülemben szól a kedvenc dalom, ami nem más, mint a Haruka Kanata az Asian Kung-Fu Generation-tól.
~ Vajon mi vár hat rám ebben a suliban? ~ tűnődök el amikor megérkezek az iskola kapuihoz.

UI:

Spoiler:

Szia! Köszöntelek az oldalon.

Egyébként nem, kifejezetten nincsen ez ellen szabály, tulajdonképpen nem egy helyen is meg lett említve, hogy ez a többihez hasonlóan egy vegyes középiskola, ugyanúgy mint ahogy a többi (azaz, emberek, esperek és emberfeletti lények együtt járnak, de vannak mondjuk külön testnevelésórák erőnlét szerint felosztva*). Azonban továbbiakban legyél óvatos bizonyos dolgokkal kapcsolatban. A Kenpō dojodban és általános sulidban talán felülmúltad esper, illetve természetfeletti társaidat, de ez valószínűleg azért volt, mert nem akadt dolgod álmatlanokkal, yashákkal és hódémonokkal (illetve valamilyen szinten elementálokkal). Ez a suli azonban más, itt játékosok között is jelenleg tiéd a legkevésbé erős karakter, persze njk-k között akad majd bőven sokkal gyengébb is.

Ez viszont ne tántorítson el, úgy látom hogy te nem arra adsz, hogy karaktered feltétlenül a topra kerüljön, hanem hogy ne adja fel próbálni. Ebből sok jó játék keveredhet, idővel talán alkalma is adódik konkrétan átlépni korlátait. (Kalandok azonban csak akkor lesznek, ha kialakul egy aktív játékoscsoport az oldalon, mivel elsősorban ez ugye szociális szerepjáték.)

*Ha jóval felülmúlnád mondjuk az ember, elementalista tornacsoportot, akkor átkerülhetnél az erősebb esperek és démonfélék csoportjába, de ott valószínűleg a kevésbé jók között lennél teljesítmény terén, ha kitartásban nem is. Írásaidban eldöntheted, hogy hol is állsz ezen a téren.

Én akkor most elfogadlak, az előtörténeted tetszett és remélem, sokat fogsz játszani. Nyithatsz egy szobát a fiúl dormitóriumába magadnak, de ha gondolod, beköltözhetsz valaki mellé, s esetleg ha kéred, én magam osztalak be, függetlenül attól hogy másnak ez mennyire tetszik (akár csak való életben). Szóval már játszhatsz is, akár valakivel újat, akár bekapcsolódni mondjuk a tetőn folyóba, hátha bepöccinti karaktered a leállt eseményeket.