Ishinomori Hanako és Zakuro Keiko szobája

Ennek a szobának meg van a maga hangulata. Igaz, Hanako részéről kevés berendezési tárgy akad, ahogy szekrényben ruha is, azonban a falakon 2-3 poszter fel van aggatva, melyek leginkább neves bűvészekkel kapcsolatosak, ám akad egy másféle is, ami egy ismerős jellegű szivárvány van.

Tárgy: Zakuro Keiko Kedd Aug. 20, 2013 10:11 am

Ahogy ajánlották beiratkoztam. Az itteniek kedvesnek tűnnek, én még se beszéltem senkivel a tamagotchimon kívül. A beiratkozásom után adtak nekem kulcsot is szobámhoz. Nem kellett sokáig keresgélnem. Megmásztam a hosszú lépcsőt és azonnal megláttam egy feliratot az ajtón: Ishinomori Hanako és Zakuro Keiko szobája.
*KOP-KOP* - Nem jött válasz úgyhogy benyitottam. A szoba elég nagy. Két ágy, két asztal és két nem túl nagy szekrény volt benne. A szobatársam már bepakolt. Nem volt nála sok minden, de az hozzám képest sok. Nálam összesen egy kis táska tele papírral, ceruzával, a másik ruhámmal és egy szatyor tele a könyvtárból megszerzett tankönyvekkel.
~ Csak nekem van ilyen nevetségesen kevés igényem vagy csak az játszik közre, hogy se pénzem, se családom? Sok diáknál óriási táskákat láttam. ~ Gyorsan befejeztem a gondolat menetem, mert rájöttem, hogy csak betörtem egy ismeretlen lány szobájába és egy szó nélkül szét néztem. Még egyszer megnézem a szobánk összképét és néhány posztert is. Elég bátortalanul megszólaltam:
- Hello! Keiko vagyok. Gondolom te vagy Hanako. Örülök hogy megismerhetlek! - kezet nyújtottam.

/Zakuro Keiko/

Éppen illemhelyről tartott vissza a szobájába, mindössze fej és karkötéseit viselve, na és persze az iskolai fürdőruháját, lévén hétvége /legyen mondjuk szombat/ ide vagy oda, jelenleg nappal volt és többen is járkáltak fel-alá a folyosókon, neki pedig nem hiányzott, hogy valaki úgymond beköpje a tanári karnak. Tehát így állt a helyzet, hogy a szobájához visszatérve az ajtót nyitva találta. Egy pillanatra megállt, tekintete a kilincsre és a zárra vetült, majd, mivel nem látott rajta betörésre utaló jelet, az első lehetséges verzió eszébe jutott, majd a másik is. A takarító, habár neki kellett elméletben takarítania, illetve egy szobatárs. Harmadik verzió is felmerült, avagy ő nem zárta/csukta be maga után.
A szobája elé érve végül bekukkantott, s odabent egy viszonylag jól megtermett tinilányt látott forgolódni. Azt rögtön megállapította, hogy albínó-féle volt és nála évekkel idősebb, így pedig kevésbé vonzóbb. De mire ez átfutott elméjén, a lány megfordult és félénken kezét nyújtva, bemutatkozott, Keikoként és új szobatársaként, melyet bizonyított, hogy tudta az utónevét. Az iskolai illemet azonban nem ismerhette, még jó, hogy nem ő volt nála idősebb. A második észrevétel pedig az volt, hogy neki sem volt sok cucca.
- Ohayō Senpai! - hajolt meg, mégsem a szobáján belül állt - A teljes nevem egyébként Ishinomori Hanako, össze ne tévesszen egy másik Hanakoval.
Enyhén összevonta szemöldökét, majd összefonta karjait, s fürdőruhája bal pántját hüvejkujjával lehúzta a válláról /ahogy az avatar képen is/. De nem hallgatott, még kínos csenddé vált volna, ama lány pedig nem tűnt határozottnak, míg ő nem volt bunkó... mindig. Szóval, úgy döntött, besegít neki.
- Ahogy látom nagyon új itt, Senpai. - mondta, majd magyarázásba kezdett - Most adok egy rövid szónoklatot, jól figyeljen! Kezdetnek nyugodtan tegezzen hivatalosan is, ha már az előbb is így tette, viszont akkor hívjon Hanako-channak, vagy Hacchannak. Kezet nem szoktam fogni, nem sértésből, egyszerűen nem vagyok se külföldi, se vállalati fejes, sem pedig politikus.
Határozottan belépett, miközben fürdőruha pántját a felkarjához csettintette, de nem akasztotta vállára vissza.
- Nem tudom honnan jött, de másokkal azért legyen óvatosabb. - folytatta, miközben becsukta maga után az ajtót - A fiatalabb diákokat majd hívja Kōhainak és az idősebbeket Senpainak, hacsak ők nem akarják máshogy. Az üdvözlés meghajlás, minél idősebb önnél valaki, vagy minél jobban tiszteli őt, annál mélyebben hajol meg!
Végigsimított saját haján, majd csípőre téve a kezét elhallgatott. Volt még néhány dolog, de egyenlőre hagyta őt is megszólalni, a Hanako-féle szobaszabályok várhattak néhány percet.

A lány rengeteg információt adott a tudtomra. Nem tudom mennyit sikerül ebből megjegyeznem. Mindenesetre bólintottam, hogy ne tűnjek bunkónak. Gondoltam ez a bemutatkozás ideje, így én is elkezdtem elírást adni magamról:
- Kérlek ne szólíts senpai-nak, bőven elég a Keiko is. - Tisztáztam le azt, hogy-hogy szólítsuk egymást. - Nem igazán szeretem, ha magáznak. Tegezz nyugodtan. Remélem jóban, leszünk. Én igazából annyit szeretnék, ha meglenne az alap tisztaság a lakóterünkben, ugyan is allergiás vagyok a koszra, ha ez megvan szerintem nem lehet semmi baj. - Sose voltam a szavak embere így most is inkább a földet néztem és csavargattam a hajam. - Nem ismerlek de inkább megkérdezem ami egyenlőre fontosabb... - Most már a lányra néztem, aki csendesen várta a kérdéseimet. Nem akartam egyszerre lebombázni így szép lassan tettem fel a pillanatnyilag eszembe jutó kérdéseimet. - ... először is melyik lehet az én ágyam? Mert nekem teljesen mindegy, de mégis érdekel melyiket választottad ki magadnak. A második, hogy egyáltalán zavarna-e téged ha ventilátorokat szereznék be a szobánkba? A harmadik, hogy szeretném díszíteni a szobánkat. Van néhány rajzom amiket szívesen feltennék a falra.

Halkan kuncogott, majd a pillanat elszálltával letörölte arcáról a mosolyt, s visszavette eddigi figyelő arckifejezését. Szóval voltak feltételei és elő is adta neki, ez jó kezdet volt, így ő is jobb törvényességhel hozakodhatott elő saját szabájaival, de nem vágott inkább a szavába. Villantott rá egy barátságos vigyort, mikor az végre összeszedte magát és felnézett rá. Az ágy és falak említésére körbehordozta tekintetét, majd mikor bizonyossá vált, hogy Keiko-san a szavai végére ért, megköszörülte a torkát.
- Akkor tegezlek, Keiko-san, meg van elég hely a falon a képeidnek is! - mondta, majd a szabad ágyra mutatott, az ablaktól távolabbira - Az lenne a te ágyad, én vagy már egy hete itt lakok és nem cserélném le a jó helyem az ablak alatt. Persze te vagy az idősebb és ezért át kéne adnom, ha elkérnéd... ám... - vett fel egy ravasz mosolyt - akkor kénytelen lennék porallergiára hivatkozva panaszt emelni az igazgatónál a behozni akart ventillátoraidról! De... ha jó a szabad ágy is, én nem leszek porallergiás és jöhetnek a szélkerekek.
Egy pillanat szünetet tartott, elgondolkodva, s ha a lány szóra nyitotta ajkait, Hanako jelezte, hogy még nem ért a végére.
- Van néhány dolog a részemről is. - folytatta tényszerű hangtónussal - Egyrészt, nekem a fiúk nem jönnek be, ergo leszbikus vagyok. De fölösleges távolságot tartanod, mert te nem vagy az esetem, mert hát öregebb is vagy. Na de, a lényeg, hogy elfogadom a szabályaidat, viszont nekem is van néhány és akkor azokat tiszteletben kell tartanod.
Megropogtatta ujjait, majd felnyitotta szemkötőjét, felfedve sárga íriszét, majd kihúzta magát és lapos mellkasára csapott.
- Itt bent nincsen az, hogy én vagyok a Kōhai! - mondta határozottan - Szóval nem léteznek parancsok, csak kérések! Ha azt akarod, hogy takarítsak utánad is és vigyem a ruháid a mosodába, megkérsz és ha azt mondom nem, akkor a te dolgod lesz! De van egy másik szabály, ami a legfontosabb...
Rövid hatásszünetet tartott, majd a kötést visszahajtotta a szemére, s szigorún meredt rá.
- Ebből semmiképp nem engedek, ha pedig nem tetszik, akkor vagy keresel más szobát, vagy kirúgatsz a suliból! Egyszerűn fogalmazva, akkor vagyok idebent anyaszült meztelenül, amikor csak akarok! Ti élhettek-halhattok a ruhákért, én viszont nem. Mivel ez az én szobám is, nem kötök bele hogyan öltözöl itt bent, de te sem fogsz belém. Szóval, tudtál követni... ugye? Vélemény?

Rá mosolyogtam és éreztem, hogy jóban leszek a kislánnyal. Nekem nem volt problémám a feltételeivel, és ezt a tudtára is adtam, de előbb elmondtam mi a véleményem a korkülönbségről:
- Figyelj, Hanako-chan, én nem akarok feletted állni, mert idősebb vagyok, te ideális szobatárs vagy nekem. Nem szokásom parancsolgatni és nem fogom veled kitakarítatni az egész szobát. – Akaratlanul is kuncogtam, de aztán már közvetlenebb hangon szóltam hozzá. – Nekem csak annyi a lényeg, hogy az alap rend meg legyen. Én szeretek takarítani, vagyis nem szeretek, de nagyon szívesen megcsinálom, ha a cuccaidat a helyükön tartod. – körbe tekintettem. – Mint látom nincs rendetlenség. – Nagy levegőt vettem. – Nem alszom túl sokat és nekem bőven elég, ha adsz egy pokrócot én azon is elvagyok. Ilyen szinten nem vagyok túl igényes, nekem csak a rend a fontos. – Kacsintottam és folytattam a mondandóm – Ha a ruházatnál tartunk, nekem van az ami rajtam van meg egy váltás ugyanilyen így ha nem zavar néha kölcsönkérek egy pólót vagy valamit, de nem fogok elvenni semmit, maximum elkérni és az is ritka lesz. Nem igazán érdekel a divat vagy az öltözködés, mert az csak borítás. Tetszik, hogy te nyíltan megmondtad, hogy a nem mindig fogsz viselni, ne érts félre hetero vagyok, és mint kiderült nem vagyok az eseted. – Összekulcsoltam a kezem a mellkasomon és a szemébe néztem. – Egyszóval, nem érdekel a ruha, a szexualitás, semmi ilyesmi… Úgy tűnik szobatársak vagyunk.

Megint összefonta karjait és a bal fürdőruhapántját húzigálta, miközben Keiko-san az ő feltételeit rágcsálta. Úgy tűnt, hogy nem alakult ki konfliktus kettejük között, az idősebb lány is könnyebbre fogta közérzetét, a harmónia pedig leereszkedett kettejük közé. Bólintott, ha olyasmit mondott és körbenézett, amikor ő is, vagy csak a benti dolgokról beszélt. Végül már csak a konklúzió maradt, melyet Hanako egy ideje már maga is meg tudta tippelni. Nem volt túl mosolygós fajta, inkább amolyan szórakozott, kicsit légies tekintet jellemezte. Majd meg megszokja, hogy ez nála nem jelent semmi rosszat. Egy vigyort azért csak harmadszorra is rávillantott Keiko-sanra, majd közömbösen felmutatta hüvelykujját, jelezve az egyezkedés hivatalos lezártát.
- Nem lesz akkor gond, Keiko-san. - mondta, majd kezeivel a levegőben dekoltázst mutatott - Viszont nélkülözhető pólom nincsen, csak néhány ingem. De neked kicsik, kigombolva meg furcsán festenél a folyosón, ha érted mire gondolok.
Eztán körbenézett, leakasztotta a másik fürdőruha pántot is a jobb válláról, s néhány mozdulattal kibújt a fürdőruhájából, nagyot nyújtózva. Aztán felmászott az ágyára, s megigazította a szemkötőjét.
- Érezd magad otthon, suli egyenruhát úgyis kapsz majd, egy póló is lesz a tornaruhához, nekem is csak az az egy van.
Azzal végignézett magán, majd megragadott egy párnát és elfeküdt az ágyon. Nem aludni, inkább csak bámulni a plafont.

/Köszönöm a kis játékot, majd még fogunk valamikor!/

+16 ruha nélkül:

» Ishinomori Hanako
» Focipálya
» Tetőtér
» Gamu Neko szobája
» Futaba Miyako és Kaminaga Arisu szobája